csütörtök, december 26, 2013

Karácsonyfa a madaraknak és egy régi karácsonyi történet

Egész életemben búvópatak módjára fel-felbukkannak a madarak. Gyerekkoromban családilag etettük őket, Apám maga készítette fantasztikus madáretetőjében: az egyik oldala üveg volt, így folyamatosan meg tudtuk figyelni a bent folyó életet is. Hosszan álldigáltunk a nappali teraszajtajában és lestük őket a gukkerrel. Majd rohantuk a Búvár könyvek Madarak kötetéért, és keresgéltük benne a látottak neveit.
Mióta kertes házban lakunk és a törpe is része lett az életünknek, újra nagyobb fontosságot nyertek a madarak. Telente etetjük-itatjuk őket: a most két és fél éves nagyobbik lelkesen figyelte őket már tavaly télen is az ablakból, asszisztált Apájának az etető újratöltésekor, cinkegolyó kötözéskor.
Idén tavaszra egy harkálycsalád beköltözött a barkafába. Míg mi a nagyinál voltunk tavasszal, Harkályék egy fantasztikus odút készítettek, egy halom forgáccsal terítve be a fa alját. A terület tiltott zóna lett azonnal: eleinte mi tiltottuk a törpét, majd sokkal vehemensebben ő minket. A kis csipogásból egyre hangosabb lett hetek alatt, majd gyors röpleckék, és nyár végére ki is ürült az odú.
Pár napja két kisfiammal és barátaikkal feldíszítettük a kertben található fenyőfát. A kert kismadarainak is legyen karácsonyuk!

A díszek készítése igen egyszerű és mégis nagyon mutatós.
Mivel faggyút nem tudtam szerezni, így 25-30 dkg felolvasztott, de nem forró sertészsírhoz kevertem egy 2 dl-es pohárnyi vegyes madáreleséget. Ezt beleöntöttem az előkészített sütiformákba. A sütiformákat megéri jól előkészíteni, mert így jelentősen csökken a mosogatás mennyisége és a nyersanyag veszteség. Előkészítés: dupla alufólia rétegbe csomagoljuk be őket, és tegyük egy alufóliával leborított peremes tálcára.

Amikor ezzel kész lettem, beleöntögettem a zsíros magkeveréket, és hagytam egy kicsit megdermedni. Addig kerestem vastagabb, lapos, széles fejű csavarokat a lyukakhoz, hogy fel lehessen majd kötözni őket. Beleállítottam a dermedő-félben lévő formákba őket, és kivittem a teraszra, a természetre bízva a fagyasztást.
Másnap óvatosan kinyomogattam őket a formákból, és kiszedtem belőlük a csavarokat. Ez egy kicsit türelemjáték, mert hamar vissza tud olvadni a zsír, így le-le esik egy kis morzsányi mag az apró, kiálló részeknél, pl. a csengő nyelve. Ha túl gyorsan olvadna fel, fagyasszátok vissza egy tíz percre. Majd felkötözés után mehetnek a fára. 12 dísz készült így el, kb. 3 x 10 perc alatt.
Az apró gyerekkezek hamar felakasztgatták őket, majd Jejike "Madájkák gyejtek hamikázni!" kiáltással hírül is adta a bozótban lapuló, leskelődő vendégseregnek a madárkarácsonyfa elkészültét.
 
Apró hagyomány a madarakról való gondoskodás a családunkban babakorom óta. Szüleim első velem töltött karácsonya szomorúnak látszott. Ősszel születtem, akkor költöztek be a frissen elkészült és még teljesen be sem fejezett házba. Nagyon szerettek volna ajándékot is venni, de sajnos némi ételen kívül nem jutott már másra pénz. Ugyan egy rokon megígérte, hogy hoz nekik majd csirkét, és vinne helyette bort borász apámtól, de csak az üres demizsont hozta, a vacsorát elfelejtette. Így apám elindult, hogy az utolsó száz forintjukból vegyen ennivalót. Az utolsó 2 forintját kimért madáreleségre áldozta, legyen a kis pamutgombolyagoknak is mit enniük a karácsonyi hidegben. Hazafelé menet a házunktól nem messze talált a földön egy piros papír százast. Így került a fa alá egy nagy maci nekem, nagyobb nálam, ami még ma is ott alszik a szobámban. Az élet? Isten? a kismadarak? meghálálták az utolsó gondolatot, az utolsó fillért.
Nem tudom keresztségem ellenére, hogy hiszek-e a Gondviselésben. De azt hiszem, hogy nem is ez a kérdés, létezik-e Isten. Inkább az, hogy tudunk-e úgy hinni magunkban, hogy önnön árnyékunkat átlépve hegyeket mozgassunk meg hitünkért.
Kívánok Mindenkinek nagyon kellemes (kellemes csak a lábvíz lehet) boldog karácsonyt és hogy megtalálja hegyeket mozgató hitét!

szerda, december 11, 2013

Nemcsak karácsonyra: DIY ajándék a konyhába

A legtöbb receptben szerepel a reszelt citrom héja, mint hozzávaló, de hangsúlyozottan biocitromból. Amit nem túl könnyű minden alkalommal a sütisütéshez beszerezni, és nem is olcsó. Így született az alábbi ötlet (ami igazából már nagymamáink korában bevett tartósítási eljárás volt, csak kicsit elfelejtettük): reszelt biocitrom héja cukorban tartósítva.


Maga az elkészítés végtelenül egyszerű: a jól megmosott és száraz citrom sárga héját minél kevesebb fehér rész belekerülésével lereszeljük, majd összekeverjük fehér vagy barna cukorral és sütőpapírral bélelt tálcára tesszük egy napra száradni.
Általam alkalmazott arány: 2 citrom héja - 10 dkg cukor. A neten körbenézve általában 1 citromhoz írnak 10 dkg cukrot, de én úgy éreztem, több citromot is elbírna.


A fehér cukrosat piskótákhoz, a barna cukrosat muffinokhoz, kuglófokhoz szántam. Érdemes egyszer kézzel összemorzsolni a száradás félidejében a cukros héjat, mert kicsit összeáll. Ha jól megszáradt, üvegekbe töltjük.
Ilyen esetekre jól jönnek az év közben elfogyasztott olajbogyók, bolti lekvárok szép üvegei. Már ha előrelátóan eltettünk belőlük párat.

Majd jön a díszítés: nemcsak az esztétika, de a szín és állag hosszabb megőrzése érdekében is megéri az üveget "becsomagolni".
Ezek az üvegek kávésüvegek voltak lánykorukban. Most nátronpapírral körbecsomagoltam őket, majd készítettem rájuk egy feliratot, melyet szaténszalaggal rögzítettem. Az egész művelet kb. 20 perc volt, de megérte.

Azóta, ha valaki észreveszi a polcon az üvegeket, rögtön kér egy szippantást belőle. Mennyei a tömény cukros citromillat, mintha egy piskóta felhőben lebegnél.



hétfő, december 09, 2013

Devecseri lomizás 2013 őszén

A címhez képest kicsit megcsúszva posztolok a témáról. De a legolvasottabb bejegyzéseim egyike a devecseri lomis piacról szóló, így gondoltam egy kis frissítés nem árt rólan.
Tavaly kb. ugyan így, október vége felé jártunk a piacon, mint idén. A köztes időben megszületett Marci baba, így egy évet kihagytam a "lomizásban".
A kihagyásnak köszönhető-e, nem tudom, de mostani piacozásunkat igazi dilettáns módon adtuk elő: elég későn értünk oda, kb. 11 óra felé. Szerencsére a jó időnek és a sok nézelődőnek köszönhetően kb. 13 óráig az árusok nagy része még kint maradt. A bicikli, autógumi, síléc és műanyag nyílászáró felhozatal mit sem változott tavaly óta. De kevesebbnek találtam a lámpabúrákat, bútorokat, üvegárut, gyerekjátékot. De az is lehet, hogy lerabolták már a piac végére, ez sajnos már nem fog kiderülni. Az sem segített rajtunk, hogy kicsit túlöltöztük a témát. Na nem Gucciban mentünk, de mégis sok volt az oda, túl jól szituált. Továbbá nem volt elég aprópénzünk sem, inkább nagyobb bankjegyek.
Sajnos a fényképezőgépem is az új táskámban maradt otthon, így még fotózni sem tudtam.
A hangosbemondó idén már a facebook oldalukat is népszerűsítette, szerintük napi szinten lehet követni az eseményeket. Ehhez képest az oldalt megtalálni egy kisebb nyomozás árán lehetett, és kevésbé informatív, mint reméltem.
Már a bejáratnál elindult az élménygyűjtögetés is: egy fiatalabb buckalakó bögréket árult, nem is keveset, de két egyforma nem volt. Kiszúrtunk egy ferde, minő véletlen, a pisai tornyot formázót. Húgom megjegyezte, hogy micsoda degedűlt bögre ez. A srác rögtön a pulthoz pattant, rátámaszkodva az asztalra, némi agresszív hangsúllyal kérdezett vissza, milyen? A rögtönzött magyaróra keretein belül elmagyaráztuk a szó jelentését, amit a srác nyugodtabb hangvételben, az ember mindig tanul valamit közhellyel fogadott.
Mindezen hendikeppek ellenére lőttünk egy pár jó dolgot: egy készlet még sosem használt WMF fondüvillát, rengeteg régi befőttesüveget, vadonatúj babaruhákat fillérekért (pl. egy új h&m-es kantáros, bélelt kordnadrágot alku nélkül 500-ért találtam), hintalovas mézeskalács kiszúróformát, plüssjátékot, könyvet...
Amit nagyon sajnálok, hogy ott kellett hagynom: egy lámpabúrát, mert a trehány pakolgatás miatt összekarmolódott a festése; nem voltam elég rámenős egy pár éjjeli lámpa talpnál, ami nem magyar ikeás áruként kellette magát; és még mindig fáj a szívem egy hatalmas mediterrán stílusú fehér kerámia salátástálért, aminél az alján lévő lepattant mázhiba miatt túl rátarti voltam...

És hogy mi lett a befőttesüvegekből? szárított fűszer és gyógynövénytartó:

ilyen volt (ez már az elmosás utáni állapot)

... és ilyenek lettek ...

... és ilyenek

vasárnap, december 01, 2013

Adventi ötletek vasárnap reggeli kávé mellé

Összeszedtem az elmúlt évek általam készített adventi díszeit. Elsősorban azoknak, akik épp ötlethiányban szenvednek, és a reggeli kávé mellett merengenek, mit és hogyan is kellene csinálni.

Ezt tavaly készítettem kedves barátainknak adventre, de a kötelező gyertyák nélkül. A szívecskék maradék anyagokból készültek, kb. 20 perc alatt elkészíthető darabja. Csak felkötöztem, így akár naponta variálhatóak. 





 Tavaly a varrt szívecskék divathóbortja volt nálam, mert az ajtódíszünkben is sok szerepelt.




 Ez a kis borostyános dísz a fürdőnkbe került, azért a kék színvilág. Itt aztán igazán riszájklingból dolgoztam: borostyán a kertből, gyöngyök a fiókból, egy megunt nyakláncból, pár törött, épp ezért ráérő üveg csillag karácsonyfadísz, maradék szalag.



 Fűszerkoszorú, mely a hálószobánkban lelt helyet magának: szárította  narancs és citromkarikák, fahéj és csillagánizs, némi csipke és illatos teafilter. Ez utóbbit megszabadítottam a papírjától, a filter papírját, mint egy zsákot, a szájánál egy vékony dróttal összehúztam, és felfűztem a narancsok közé. Isteni illata volt hetekig.


 Ha már a natúr díszek kerültek előtérbe, itt egy pofonegyszerű, de nagyon mutatós megoldás: nagy üvegkehelybe vagy tálba egy gyertya, köré díszek: nálam szárított narancs és citromkarikák. De bármi más, ami a konyhából kikerül: fahéj, csillagánizs, kardamom mag, szegfűszeg, dió...


 Ez a lusták "koszorúja": egy szép tálra négy, nem egyforma gyertya, és köré némi dekoráció. Mindez aranyban, hogy ragyogjon a gyertya fényében.


További kellemes ötletelgetést!

csütörtök, november 28, 2013

Last minute adventi koszorú borivóknak

Aki "szereti" utolsó percre hagyni a dolgokat, és fogékony a nem szokványosra, az olvasson tovább. A tavalyi last minute akciós és ezért korántsem hagyományos adventi "koszorúnkat" mutatnám be.
S hogy mi kell hozzá? Először is el kell fogyasztani 4 üveg bort, esetleg pezsgőt is, lehetőleg nem egyforma méretű üvegekkel. Majd keressetek otthon némi gyöngyöt, pl. a kiselejtezett 20 éves Tekla lánc épp jó, némi vékony drótot, szélesebb díszszalag maradékot, 4 kocsisgyertyát és némi karácsonyi gömböt, különböző méretűeket. Mindezt halmozzátok ízlésesen egy tálcára. Valahogy így:






szerda, november 27, 2013

Képek fúrás nélkül _2: hova és hogyan?

A pár nappal ezelőtti Képek fúrás nélkül_1: hova és hogyan? bejegyzés folytatásaként most jön a nehéztüzérség: bútorok és berendezési tárgyak.

3.) KOMÓD, KONZOLASZTAL....
Egyik kedvencem az egyre sűrűbben alkalmazott megoldás, ahogy az eltérő méretű és stílusú képeket egy bútordarabra egymás mellé téve a falnak támasztják.

A létra az egyik legtrendibb bútorrá vált, mint klasszikus újraértelmezés. Aki készen venne, választhat a Praktiker, ritkábban az Aldi kínálatából 12-14 ezer forint körüli áron. A designe darabok 30 ezer felett kezdődnek. Aki szeret maga fabrikálni hasznosságokat, az akár kivágott fából, akár nagypapa felújított darabjából készíthet egyet.


Forrás
Forrás

4.) PARAVÁN
Akinek tértagolásra is szüksége van, vagy egy intim sarokra az egyhelységes kis lakóterében, az paravánt is használhat, képekkel díszítve azt. Az alsó paraván igazán trendi darab. Ha nem is engedheti meg magának az ember lánya, de a képek rögzítésének elvét elleshetjük: rövidebb-hosszabb pántok sűrű egymásutánban, amik közé befűzhetjük a tárgyakat.

Forrás
Forrás


5.) KÉPTARTÓ POLC, HÁLÓ, KARNIS ...
Előfordul, hogy a tulajdonossal meg lehet beszélni, hogy 2 lyukat mégis csak fúrhatunk. Nem muszáj leragadnunk két képnél, ha fel lehet többet is tenni ezzel a 2 lyukkal. A megoldás a képtartó polc vagy egyéb formai alternatívái. Maga a képtartó polc egy keskeny, hosszú, peremes polc, amire rá lehet támasztani a képeket, apróbb tárgyakat. Pl. az Ikeából Ribba álnéven 2990.- Ft-ért akár három színben is. De ha valakinek egyik árnyalat sem passzol, akkor még mindig ott az akril spray... Nálunk például ez a fogmosó polc is, egy kicsit rövidebbre vágva.
De nem muszáj a polcnál leragadni. Lehet halászháló vagy annak hamis verziója spárgából is. Az első albérletemben ez volt a galéria cseppet sem szép alján, mely a dolgozósarok plafonja volt. Halak, hatalmas Szent Jakab kagylóhéjak voltak beledobálva, hm... régi szép idők!

Forrás
Egy karnis is lehet fényképtartó, egy erősebb darab akár képtartó. Két bútordarab között akár egy zuhanyfüggönytartó rúd is kifeszíthető, fúrásmentesen. Arról is lóghatnak le képek...

Forrás
Forrás

vasárnap, november 24, 2013

Képek fúrás nélkül_1: hova és hogyan?

Ez a bejegyzés a korábbi, egyik legsikeresebb írásom, a 'Fogas körkép: fúrás nélkül mit és honnan?' tematikus folytatása.
Albérletlakók  és saját lakással rendelkezők is gyakran találkoznak a fúrás mizériával. Már ha lehet fúrni, és a Kedves Tulajdonos nem tiltja meg. Ki tudja, a vakolat alatt mi lapul és ez milyen egyestés műsorrá fajulhat, ha az ember párja nekiáll fúrni ... Ha ehhez még hozzáveszem azt az uszkve 1 órától fél évig is eltartó könyörgési fázist magáért a fúrásért ... és a vasárnap este 8 óra után 5 perccel az utolsó lyukhoz tartozó utolsó tipli beleszakadásakor járó szentségelést ... na nem! Akkor inkább keresek valami más módszert.

Forrás
Így alakultak ki az évek során az alábbi ötletek, válogasson mindenki a lakás és lelke kívánalmainak megfelelően!

1.) FOGKRÉM, GYURMARAGASZTÓ, RAGASZTÓPISZTOLY ...
   Kollégista korom egyetlen, a szobákban engedélyezett plakátragasztási  módszere a fogkrém volt. Apró fogkrémpöttyök, csíkok a plakát hátuljára, és már mehetett is a falra. Csakis fehér krémet használjatok, mert a csíkosak nem távolíthatóak el nyom nélkül a falról.
   A virágkötészetben ismert gyurmaragasztó több színben is kapható, nekem fehér és fekete is van itthon. Van, amelyik akár 3 kg-nyi súllyal el elboldogul. A nagy képeknél a fal egyenetlensége nehézséget okozhat, de ez hamar kiderül, amikor éjjel koppan a kép a padlón ...
Néha ha túl kevés a gyurma, kiszáradhat, a falfesték kiszívhatja a nedvességet belőle, és akkor is hajlamos a kép leesni.
   A falfúrásnál csak egy van rosszabb, a csempefúrás... ha lehet, azaz elbírja a máz a csempén, akkor én ragasztópisztolyt használok. Nemcsak képeknél, de akasztóhoz a konyhában, fürdőben is. A műgyanta átlátszó, így nem feltűnő, és gyorsan köt. Költözéskor csak egy késsel lepattintja az ember a ragasztót a csempéről.



2.)  DEKORTAPASZ
vagy washi tape néven is fut ez a mostani őrület. Ebből is van papír, műanyag, textil vagy csipke, széles vagy keskeny. Netes boltokban nagyon nagy a választék, de már az Ikea papírboltjában is láttam. A Dekorella webshopjában már outlet is van.

Forrás


Forrás


3.) ÖNTAPADÓS KÉPAKASZTÓK
Csempére, tükörre, üvegre gyors és fájdalommentes választás lehet az öntapadós akasztó.
Ezt a Praktiker webáruházában 519.- Ft-ért találtam, de én konyhafelszerelési mindenes (amolyan százforintos) boltban kemény 100-150.- Ft-ért vettem.

Forrás

Forrás

Ez a színes kollekció az Ikeából van, 1800.- Ft-ért az 5 darabos készlet. Ragaszthatod és fúrhatod is.

Forrás

Ezt pedig akár egy zuhanyzóba való csúszásgátlóból is ki lehet vágni. De nemcsak a falra képeknek, a fürdőben, zuhanyzóban is hasznos lehet a fogmosóbögrének, tusfürdőnek. Ugyan nem kimondottan képeknek való, de annyira szerelmetes lettem a Koziol új fürdőkollekciójába, hogy abból is idekívánkozik egy tappancsos tartó:

4.) GÁZCSŐ, GALÉRIAKORLÁT, ZUHANYFÜGGÖNY RÚD
Érdemes a terek különlegesebb adottságait is kihasználni. Nem mindig bosszantó az a szobán keresztülvonuló cső, ha ...
   Sok házban húzódnak végig a falak mentén magasban a gázvezetékek. Egy-egy mutatós széles szalaggal felerősíthetünk oda is képeket, belógatva azokat a magasból. Ha zavar, hogy mozognak, egy kis gyurmaragasztóval fixálhatod őket az alsó sarkainál a falhoz. Ha nincs megfelelő színű szalagod, egy vastag fehér textilcsíkot festékkel vagy akril sprayvel is lefesthetsz a kívánt árnyalatra.
   A galériák korlátja is hasonlóan kihasználható, bár oda inkább szögelve érdemes feltenni a tartószalagot.
   A barkácsboltokban, Ikeába kapható flexibilis zuhanyfüggöny tartórúdja a kívánt méretre kihúzva két keskenyebb helységekben a falak közé, vagy bútorok, szekrények közé feszíthető. Erre is tudsz képeket akasztani.
Az akasztó/szalag pedig lehet csipkés vagy horgolt, használaton kívüli bizsu nyaklánc, high tech hangulatú fém lánc, színes textilkábel, spárga vagy hajókötél ...




csütörtök, október 03, 2013

Kuglófmánia 2.: Gyors őszi kuglóf szőlővel és csokival

Kuglóf mániám  - a kezdeteket lásd itt - fejben töretlen, csak a kivitelezéssel akadtak eddig gondok. Szerencsére 2-es számú törpe lassan a 9 hónapos kor felé haladva már egyre kevesebbet cicizik, és egyre többet játszik, elmolyolgat aktív anyai részvétel nélkül is. Így lassan elővehetem újra a recepteket, egy kevert tésztájú kuglófra már akad idő. Ami külön jó, hogy már a kánikula sem tud megakadályozni egy jó sütiben!
Az utolsó szeptemberi hétvégére a szombati leves után egy  Fehércsokis-szőlős kuglófot terveztem.
Botor módon pénteken kisütöttem, így szombatra már alig maradt. Ami külön jó a receptben, hogy a lejárat közeli joghurt, maradék tej, a válogatós baba után megmaradt reszelt gyümölcs egy kis hütő-riszájklingot is lehetővé tesz.

Hozzávalók:
A tésztához:
15 dkg puha vaj
1 egész tojás
18 dkg nádcukor
1 közepes alma reszelve
1 csomag sütőpor
15 dkg tönköly búzaliszt + 15 dkg finomliszt
1 dl tej + 1 dl joghurt
fűszerek: 1 csipet só, 1 púpos tk. őrölt zöld kardamom, ½ citrom leve és reszelt héja (ha bio)
Töltelék:
15 dkg leszemezett piros szőlő
10 dkg fehér csoki darabolva vagy pasztilla

A tészta hozzávalóit egy tálban elkeverem: először kicsit krémesítem a darabos vajat (elegendő egy fakanállal 1-2 percig keverni), majd rámérem a többi hozzávalót, és (viszonylag) csomómentesre keverem  pár perc alatt.
Ha szükséges, elő kell készíteni a kuglóf formát, kivajazni, lisztezni. Szerencsére az enyém teflonos, így ez a lépés kimarad.
Begyújtom a sütőt alsó-felső sütési módra, 180 C-ra, mielőtt összerakom a kuglófot.
Kb. a tészta felét beleadagolom a formába, majd rászórom a leszemezett szőlőt, a fehér csoki darabokat. A szemek egy részét jobban belenyomkodom. Ha mind egy rétegben kerülne bele, a kivételnél szétválhat a kisült süti. 


Majd rákanalazom egyenletesen a maradék tésztát. Ha kell, kicsit el is simogatom. A homokozó-szakkör után a forma mehet is be a sütőbe: 160 C-on, kb 45-50 perc alatt kész.



Tálalási javaslat: elég tömény tésztájú kuglóf, inkább uzsonna süti, mint reggelire való. De épp ezért nem is szárad ki olyan hamar. Mi vaníliás joghurttal öntöttük le az utolsó szeleteket. A szőlő zamata, az apró kis csokipöttyök krémessége és a fűszeres tészta izgalmas kombináció, de a vaníliakrém kifejezetten megbolondítja. Sajnos erről már nem született kép, gyorsabban elfogyott.

Második alkalommal körtével, gyömbérrel és étcsoki cseppekkel készítettem el. Ezt nem is tudtam lefotózni, hamarabb elfogyott, mint észbe kaphattam volna.



hétfő, augusztus 12, 2013

Lámpaságok 2. azaz egy újabb saját kézzel készített lámpa

Még tavaly ősszel a kertben sétálgatva néztem ki magamnak egy farönköt, milyen jó lenne belőle valamit csinálni. Kriszta barátnőm új lakásba költözvén szinte ingerelt arra, hogy neki csináljak valamit. A farönk színe, a természet egy újabb apró érintésének lehetősége a lakásába predesztinálta a farönk sorsát. Lámpa lesz belőle! Miután ezt ilyen szépen kigondoltam, felhívott Kriszta, hogy aznapi programja lámpavásárlás lesz, mert tönkrement a hálószobai kislámpája. Kismalac módjára visítva dadorásztam neki valamit, amit szerencsémre megértett, így hajlandó volt várni a kivitelezésig. Ami nem kis türelemre vallott, mert a karácsonyra tervezett lámpa január végén érkezett meg hozzá. Mentségemre szóljon, hogy közben megszületett Marci.
Párom műszaki hozzáértésével szereztük be a szükséges alkatrészeket: kapcsoló és vezeték villásdugó véggel; foglalat; lámpabúra az Ikea választékából. A búra belsejében a lámpafoglalat fém tartó része mozgatható, így különböző pozíciókba állítható a búra.





Némi elektronikai szerelés után Párom rögzítette a lámpabúrát a korábban megtisztított, kicsit lecsiszolt farönkön. És a végeredmény már Kriszta lakásán:





vasárnap, augusztus 04, 2013

Azok a vízipólós fiúk ...

GRATULÁLUNK!
A magyar férfi vízilabda válogatott újra világbajnok!

"Hát mikor igyunk pezsgőt, ha nem most?" (Alberto)

Forrás

szombat, március 30, 2013

Mohával töltött tojás a húsvéti menü...

... avagy gyors és olcsó dekoráció az idei húsvétra.

Március végén rendszerint térdig járunk a virágzó primulákban, árvácskákban, aranyvesszőben, nárciszokban, jácintokban és más hagymásokban. De idén nem kedvezett az időjárás a virágoknak sem. Így aki egy kis természetet szeretne lopni húsvétra a lakásba, vagy mélyen a pénztárcájába nyúl, vagy keres egy low cost megoldást.
Tavaly is a gyorsaság és alacsony költségvetés volt a cél, így apró tojásvázákkal díszítettem egy aranyvessző csokrot. Hasonlóan, mint Wein Krisztina idei húsvéti blogbejegyzésében.
Idén sem szerettem volna túl sokat költeni erre a projektre. Főleg, hogy a kert tele van hagymásokkal, csak szegények visszahúzódtak a hó elöl. Kb. 30 perc alatt készítettem el 4 kis díszt: 2 tojástartó, 2 tojás, némi moha, nyírfaág, kövirózsa és pár szem gyöngy segítségével. A többi már csak tálalás kérdése.


Ha szeretnétek Ti is hasonlót, még elkészültök vele az ünnepi asztalra. Biztos akad egy mohás kerítés a közel a lakásotokhoz, ez az esős idő kifejezetten kedvez nekik. Kiskanállal szedjetek egy edénybe mohát földdel, majd töltsétek bele a választott dekorációs edénybe. Ez lehet akár egy fél tojáshéj muffin kapszliban, tojástartó, miniváza, pálinkáspohár... A kövirózsát, békát szárral szedjétek, így ha vizet kapnak, meg is gyökeresedhetnek, mint az enyémek. Száraz szobában a tárolóedény nagyságától függően 2-3 naponta meg kell locsolni őket. Egy-egy hosszabb, vékony nyírfaágból kis koszorút fontam pár perc alatt, akkorát, hogy szoruljon az edényre.












csütörtök, március 28, 2013

Romantikus koszorúalap házilag

Hiszem, hogy mindent lehet használni valamire, csak ki kell várni az idejét. Ez lehet napok, de lehet évek kérdése is. Jelen bejegyzés tárgyának csak napok kérdése volt, hogy megszülessen.
Albérletünk házigazdái megmetszették a csemegeszőlőjüket, aminek folyományaként a tűzrakóhely megközelíthetetlenné vált a hatalmas venyigehalomtól.
Pár pillanat műve volt csak, hogy belássam, nemcsak szalonnasütéshez parázsnak, de koszorúalapnak is kiváló. Rusztikus, a megszáradt kacsoktól kissé ágas-bogas, utánozhatatlan hangulatú koszorúk lettek belőle.


Ha valaki szeretné utánozni:
a kisebbekhez kb. 4-5 db 1-1,5 méteres vékonyabb venyige kellett, míg a nagyobbakhoz 8-10 db 1,5 - 2 méteres. Minél gyorsabban kerül feldolgozásra, annál jobb, mert nem szárad ki, rugalmasabb. Hogy ne tegyétek tönkre a kezeteket a hajlítgatással, érdemes az asztal szélén a tenyérrel megnyomkodni a vesszőket hajlítás és összefűzés előtt, óvatosan, hogy ne törjenek. Kb. 20 perc alatt lazán elkészül egy koszorú. Pár nap alatt összeszárad, és már lehet is vele dolgozni. Akár le is fújhatod lakkal, vagy színes festékkel.
Lehet több apró koszorú, egybefűzve; vagy nagyobbak az ajtóra; ajándék kopogtató bármilyen évszakra; asztalra a közelgő húsvét alkalmából egy tálra téve romantikus kosárka tele virágokkal és tojásokkal... 
És hogy nekem mik a terveim? Még nem tudom pontosan, de lassan körvonalazódik. Addig is íme, néhány kedvcsináló Nektek:
Forrás
Forrás
Forrás

Forrás

Forrás
Forrás