péntek, november 23, 2012

Három időkímélő ötlet főzéshez

Mindenkinek fontos az idő, nekem az utóbbi időben Manó és Pocaklakó Y teszi egyre jelentősebbé az idő fogalmát. Így örömmel fogadok minden olyan praktikát, ami segít az élet pénzének megtakarításában, pláne, ha az az unalmas konyhai teendőket gyorsítja.

A Húsleves, A Zeller és a Karalábé
Mindannyian voltatok vagy lesztek olyan helyzetben, hogy csak egy gerezd karalábét vagy zellert használtatok csak el a húsleveshez, a többi meg elfeledve a hűtő hátuljában szépen beszáradt. Vagy hogy mégsem volt már szép csokorpetrezselyem a vasárnapi húslevesbe. Pedig ezek nélkül nem is igazi a húsleves!
Pár hete felhergeltem magam, aminek a következő lett az eredménye:


Egy karalábét és egy zellert megtisztítottam és cikkekre vágtam, a zeller és zöldség zöldjét alapos mosás és némi szárítás után cérnával kis csokrokba kötöttem. Mindez belekerült két zippzáras zacskóba, amit az InterSparban vettem. És máris csak egy mélyhűtőajtó nyitásnyi mozdulattá vált húslevesfőzéskor a leveszöldség a télen.

Sárga- és fehérrépa a levesbe
Tudom, hogy lehet a boltban fagyasztva kapni. De az nem bio Anyu kertjéből, és korántsem ilyen szépen pucolt, szeletelt. A sárgarépa amúgy is két formát kapott. A lencselevesbe nálam valami titokzatos oknál fogva csak gyufára vágva mehet. A végeredmény pedig:


Azt azért vegye mindenki, aki ilyen fajta mélyhűtésre adja a fejét, hogy 2-3 hónapnál hosszabban nem érdemes kalkulálni a mennyiséggel. A zöldségek hajlamosak a hosszabb tárolás alatt bebarnulni és kiszáradni.

Utólagos bejegyzés I.: az Aldiban és a Pennyben is volt már akciósan többféle űrtartalmú zippzáras zacskó, olcsóbban, mint az Intersparból az én szerzeményeim.
Utólagos bejegyzés II.: kelkáposzta levelével és kelbimbóval is működik, szerintem az is finom a húslevesbe.

Csirke konyhakészen sütőzacskóban
Ez a kedvencem: az eredeti ötletet Nigella adta, de ő azon szerencsések közé tartozik, akiknek van vákumozójuk és "saját" hentesük, akinek szintén van ilyen készüléke. Sajnos nekünk egyik sincs, így kicsit magyarosítottam a helyzeten.
Előnye, hogy akár három napig is jól eláll, tovább még nem próbáltam. A vasárnap előkészített adag tökéletes vacsora a hét közepén. Aki leghamarabb hazaér, beteszi a hűtőbe, egy óra alatt kész.
Veszem a sütni szándékozott csirkedarabokat, és alapos epillálás és mosás után besózom egyenként, majd belefektetem a sütőzacskóba. A fektetés rétegezve történik: szalonnacsíkok, paprika, hagyma és fokhagyma gerezdek közé. Majd nagyvonalúan ráloccsantok némi olivaolajat és zölsfűszereket hangulatomnak megfelelően. Alaposan lezárom a zacskót, majd összemasszírozom őket.


Tálcára fektetem, és mehet be a hűtőbe. Esténként megfordítom, hogy minden oldala álljon az alján felgyűlt páclében. Sütés előtt nem szabad elfelejteni megszurkálni. 180-200 C-on sütöm, a felgyűlt léből pedig némi lisztes-tejszínes/tejfölös sűrítéssel pecsenyelé is készülhet. De gyakrabban kerül az összes sült zöldséggel a hűtőbe, finom pirítósra kenve. A képen szereplő adagot én még tovább pirítottam volna, de a család már nem bírt várni :-)


csütörtök, november 22, 2012

Koffein a Koffe-inben

Már régóta adós vagyok magamnak ezzel a Gasztrokalandok-ba való bejegyzéssel, szeptemberi új kávézó felfedezésemről.

Forrás

Balatonfüred összeségében nem mondható kávézókban szegény városnak. De a parti túlkínálattal ellentétben valahogy az Óvárossal vagy bennszülöttek szerint Faluval sosem bánt bőkezűen a sors az általam ismert utóbbi 30 évben. Akad Művészkávéház, de inkább kocsma Internetsarokkal és a falon szabad helyekre felszorított érdekes festményekkel. Vagy a behalt Diana cukrászda helységében üzemelő műintézmény, évente megújuló bérlőkkel, koncepcióval és berendezéssel, este meccsnézéssel. A Vásárcsarnokban található "új" kávézó sem rossz próbálkozás, de egy hodályban három asztallal sosem lehetne hangulatot teremteni a zöldségvásárlás közben rohangálóknak. (A hely egyéb gasztrokínálatát helyhiány miatt most nem elemezném, de megéri megnézni). Szóval egyik sem az a lélekemelő kávézó hangulat, amikor az ember lánya mered ki a fejéből, kényezteti a testét valami finom itallal és lelkét némi barátnői pletykával.
Ezen változtatott most Nagy Tímea és Kovács Margó, mikor megnyitották a Koffe/In Kávézó és Ételbárt, az új nevét nem tudom üzletház aljában a Polgármesteri Hivatallal szemben.
Szerencsére először a kávézóban voltam, és csak most láttam a honlapjukat, különben ez utóbbinak köszönhetően nem biztos, hogy betértem volna.
Akit a következő 7 sornyi site-elemzés nem érdekel, ugorjon a következő bekezdésre! Szakmailag muszáj megjegyeznem, hogy ha a minimál stílusra törekedett a site, az minden tekintetben sikerült. Minimális info és képanyag, az eredetiség - ami Tímea képeit mindig is jellemezte - még feltárásra vár. Nincs menü, az összes fontos info, mint pl. nyitva tartás, letölthető ét- és itallap, cím a lap aljára került, egy hosszú, a kávézó eszmeiségét megfogalmazni hivatott kisbetűs szöveg alá. Nem túl felhasználóbarát. Az oldal készítője helyében én nem tenném ki a nevem, a honlapkészítés összes ergonómiai és optimalizációs szabályát áthágja a kész mű. Reméljük, ez még javul, és hamarosan tükrözi a kávézó valódi jellemét.
Első alkalommal a nyitó hétvégén tévedtünk be, és azt elmondhatom, hogy jól tettük: az eredeti berendezés, az ajándéktárgyak, bögrék, teáskannák, kimért és helyben fogyasztható teák, fair trade csokik hívogató hátteret teremtettek a pultban felhalmozott finomságoknak. Salátaöntetek és alapanyagok, sütemények az arácsi cukrászdából csábító frissességben.
Az itallap szintén kiemelendő, a kávé és teavariációk hosszas töprengésre késztetik még a rutinos, határozott teázókat/ kávézókat is.

Következő, októberi látogatásomkor csak némi sütielvitelre volt időnk, de örömmel konstatáltam, hogy a hely fejlődik: a stílustalan alumínium asztalok és székek fonott fotelekké és kanapékká változtak, még több zölddel, a bögre- és salátakínálat is bővült. Sajnos nem találtam a pulton az a fonott tálcát, amiben névjegykártya méretben gondolatok, idézetek voltak felhalmozva a vak szerencsére bízva a választást.
Első látogatásunkkor pár szót váltottunk Tímeával több mindenről, közösen megállapítva, hogy valahonnan ismerősök vagyunk egymásnak. Hatalmas lelkesedéssel, szívügyeként beszélt a helyről. Kívánom, hogy a lelkesedés tartson ki még sokáig!

Utólagos bejegyzés (2013 február 28): Legújabb hírem, hogy már kézzel készített csokibonbonokat is árulnak a kávézóban. A hír ellenőrzésekor vettem észre, hogy a weboldal teljes átalakuláson ment át. Végre látni Tímea képeit, tele sok új menüponttal, vibráló színek és formák. Külön kiemelendő a helyszínen árult bögrék, teáskannák és egyéb tárgyak ajándékcsomagként való megrendelésének lehetősége. Gratulálok, igazán fantasztikus lett!

2015. augusztus: A korábbi kellemes tapasztalatok alapján betértünk ide egy barátnőmmel egy kávéra. Szerencsére csak ennyire. Egy tanulónak kinéző felszolgáló, használtnak látszó torták a vitrinben, pecsétes és pohárnyomokkal díszített itallap, koszos asztal, agyonhasznált ülőpárnák... sajnos kihagyhatóvá vált a hely.

kedd, november 06, 2012

Újra használt cikk piac avagy devecseri lomiskörkép

Korábbi használt cikk piaci bejegyzésemben a garázsvásárok és lomis piacok filozófiáját fejtegettem saját árusítói és vevői tapasztalataimon keresztül.
Családom nőtagjaival egy kellemes októberi szombaton nekivágtunk az ismeretlennek, hogy felderítsük a híres devecseri lomisok törzshelyét.

Forrás
Köztudott, hogy a roma kisebbség régóta benne van a szemétbizniszben határokon belül és túl. Felosztott és titkolt osztrák és német lomtalanítási listák és területek alapján működnek. Az avatatlanoknak kissé félelmetesnek is tűnhetnek az ebből élő klánok viselkedése. Ausztriában tél végén a záráshoz készülődő hotelek és hütték nem is viszik el a szemétlerakókhoz a vendégek által ottfelejtett síruhákat és léceket. Azt mondják rá, minek, majd a magyarok elviszik. Ugyan én nem ismerek élő embert, aki lomisnál vett használt lécet, de nagyon düböröghet az ipar, mert tele vele a veszprémi, devecseri piac.
A piac megtalálása számunkra kicsit kalandosra sikerült. Sajnos akkor még nem tudtam hogy weboldaluk is van. Devecserig könnyen elnavigáltuk magunkat az országúti táblák alapján. De a településen gps-ünk már csak a helyi lakosokból állt, így egy 5 km-es sugarú körben keringtünk egy órát, mire egy használható eligazítást kaptunk. Egy néni a kezdetkor a határ felé irányított minket, egy bácsi Sümegnek az erdőbe.... Aki szeretné könnyen megtalálni a devecseri használt cikk piacot, az keresse a város szélén a volt laktanyát, annak épületei között működik a piac. A parkoló a területen belül van, 400 forintért akár fél órát is araszolhatsz, mire egy gombás-töröttüveges aljnövényzetben leparkolhatsz. És közben imádkozol, hogy ne nyissa rád az ajtaját a melletted álló majd beszálláskor. A parkolásparásoknak javallott kint megállni, a bejáratnál, az út mentén.
A piac felhozatala stílusra nem sokban különbözik a hagyományos lomis helyektől. Lakásdekorációk az elmúlt 50 év lenyomatával, befőttesüvegek, millió bögre és páratlan tányérok, lámpák, műanyag nyílászárók, szőnyegek és bútorok. Autógumik, sílécek és biciklik minden korosztálynak és méretben. Mezőgazdasági kisgépek, használt ruha, karácsonyfadíszek, sparhelt, jancsikályha és parketta... talán még harcoló ukrán alakulat is lapulhat az egyik épületben. A házak közötti szűk betonutakon állandó a dugó: áru érkezik és távozik, hatalmas, drága jeepek és koszlott teherjárművek vezetői vitatkoznak, dudálgatnak egymásnak. A piac méretében hatalmas, a laktanyaépületek berendezése ad hoc, fűtetlenek és a legtöbb koszos. A behordott áru sokszor azért sérült, mert a legtöbb helyen rendszer nélkül dobálják egymásra. Az ajtóban üldögélő idősebb női klántagok bagóznak, a férfiak fel-alá lődörögnek, kávézgatnak.
A legtöbb helyen lehet és kell is alkudni. Elvárják. A piac igazi lényege, hogy a vágyott árut annyiért vegyük meg, amit nekünk ér, és az árus annyiért adja el, amit neki ér. Ezt a két nézőpontot élvezetes alkuval közelíti egymáshoz a két szereplő. Kata barátnémhoz és rutinos családjához képest én kezdő vagyok alkudozásban. Nálam kb. ezek a párbeszédek a sikeresek:
Teljesen lázba jöttem egy térdig érő hatalmas fém-üveg lanternától, aminek a bolti ára 10 ezer körül mozog. Amit érthetően sajnáltam érte mindig is. A tárgy megpillantásakor fontos a higgadtság és a gyors állapotfelmérés. Ennek egy üvege hiányzott, ami kb. 500.- Ft lehet az üvegesnél. A bolt gazdája épp kávézott, de csészével együtt rögtön mellettünk termett.
- Hallgatom! - indított felkészülve a variálgatásomra.
- Mi ennek az ára?
- 1000.- Ft (én már ennek is örültem, mint majom a farkának, de lássuk meddig feszíthető a húr)
- Szívem, ennek a lámpának az egyik üvege törött, most el kell vinni az üvegeshez... - kezdtem kedvesen, de vontatottan, némileg unottan (a hangszín nagyon fontos, higgyétek el)
- Hallgatom.  - maradt az induló álláspontnál, de azért a szeme már mosolygott.
- 500.-ért?
- Legyen. - válaszolta. (gyorsan mondta, neki tuti ingyenben volt)
- Maga egy értelmes férfi, magával lehet beszélni! - próbáltam elismerésem kifejezni de nem elkötelezni magam.
- Hát  Drága, ha egy csinos nő így kezdi, hogy Szívem...
Ezen a ponton megköszönve a lanternát gyorsan eljöttünk, ki tudja mit mondana még a hét hónapos nagy hasamnak.
Persze vannak morci, álláspontjukból és az árból egy fillért engedni nem akarók is. Ezeket én rögtön otthagyom, nem is foglalkozom velük. Akad másik árus és áru is. Ez piac, ahol pedigree nélküli tárgyak cserélnek gazdát, azért ezzel legyen minden szereplő tisztában.

A lámpást sajnos otthon kellet hagynom, nem tudtuk magunkkal hozni, túl tele volt a kocsi. Ezüst színben majdnem így néz ki:
Forrás
 Hamarosan közeleg a karácsony, a DIY-mániások ne habozzanak, induljanak alapanyag beszerző körutakra, mertaz árak itt is felmennek az ünnepekre, nemcsak a vásárcsarnokban a halé.
Jó vadászatot mindenkinek!