Karácsonyi képeslap

Nagyon gyorsan ideért idén is a karácsony. Persze mindennel el vagyunk maradva, úgy érzi ilyenkor mindenki. De engedjen meg magának egy kis pihenőt az olvasó. A gyertyák és ledek fényében nem számít a padlón a kosz, szőnyegen a folt, az ablaküvegen a por. Csak a csillogó szemek és a csodavárás halk rezgése a lelkekben. Ne csak kicsiny családunkra gondoljunk ilyenkor. Még lehet másnak is csodát tennünk, adjunk valaki olyannak is, aki nem is számít rá, akinek senkije nincsen, aki éhezik, akár kicsi vagy nagy.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Debreceni adventi vásár DIY szemmel

Teljesen rászoktam arra, hogy azonnal fotózok a nálam lévő elektronikus kütyük egyikével, akár hol is járok. Előnye, hogy rengeteg ötletről van egy klassz képem. Hátránya, hogy néha nem tudom, hol.
A debreceni adventi vásáron megfogott néhány stand dekorációja, hangulata. Íme egy kis összeállítás a teljesség igénye nélkül.

Adventi dekoráció-őrület 2016

Nálam is elindult az adventi őrület ... vagy talán le sem zárult a tavalyi. Februárban vettem műanyag fenyőágakat díszekhez alapanyagnak, augusztusban levadásztam egy szuperakciós ledes dekorfenyőt, nagyon mutatós és még hangulatlámpának sem utolsó; szeptembertől gyűjtöm a fenyőtobozokat, bogyókat, lomispiacon a kisebb régi befőttesüvegeket mécsestartónak... nem lehet leállni.
Régebbi cikkemben rusztikus koszorúalapot készítettem, abból készűlt el egy ajándék koszorú kedves barátnőm ablakába. A stílusa egyszerű, kérés a piros, de nem csillogó színvilág volt.

Az évszaktól szokatlan időjárásnak köszönhetően a kerítésen éldegélő vadszőlő még mindig könnyen hajlítható, férjem meg is metszette a hétvégén. A hosszú vesszőkből így rögtön készítettem pár kisebb és egy nagyobb koszorúalapot a jövőre gondolva.

A kicsikből valószínűleg karis szélére lesz pár egyforma, lelógatott dísz egy étkezőbe. Pár nap múlva remélem már a fotókat készítem róluk...

Recycling karácsonyi képeslapok

Elméletben mindenki szeretné védeni a környezetét. De a gyakorlatban még a szelektív szemétgyűjtést sem bírják sokan megvalósítani otthon, mert egy palackot is lusták vagy nemtörődömök összenyomni a szemétbe hajítás előtt. A majdnem év végi lelki fröccs után evezzünk kellemesebb vizekre. Az apróságoknál kell kezdeni. Így a maradék dekoranyagokat sem szabad kidobni, nagyon klassz, játékos, kreatív formában felhasználhatóak.
Például olyan képeslapoknak, mint az alábbi kettő:

A felhasznált anyagok esetlegessége és ezért a képeslapok eredetisége az, ami izgalmassá teszi ezeket az alkotásokat. De az elkészítési idő rövidsége sem elhanyagolható tény. Ma este még elkészülhettek vele, karácsonyig bőven odaér.
Rövidke szalagokat, ruhaanyag és csipke maradékokat, flittereket, gombokat, gyöngyöket, masnikat keressetek össze, egy színes kartonlap, ragasztó és olló kell hozzá, na meg türelem.
Jó munkát hozzá!

Karácsonyi képeslapok sk

Tavaly karácsonykor nem találtam igazán nekem tetsző képeslapokat. Vagy túl gyáriak voltak, vagy túlontúl drágák. Így év közben beújítottam egy 60 darabos képeslap-boríték készletet az egyik ismert német kávémárka webes boltjából és nekiálltam a recycling képeslap gyártásnak.
Az alaplap és boríték szetten kívül nem kellett hozzá sok minden: tenyérnyi maradék mintás papírok, szalagok, gombok, flitterek, használatból kivont karácsonyi mintás ajándékzacskók, régi, megírt képeslapok, arany filctoll és ragasztó.
Egy kis ízelítő a végeredményből:

A sütikiszúró küldetése

Egyik évben túlvásároltam magam ajándék terén, és megmaradt egy nagy doboz sütemény kiszúró forma. Már nagyon zavart, hogy ide-oda pakolgattam, így inkább bevetettem őket is a karácsonyi díszek sorába.
Egy része a konyha ablakba került dísznek helyes kis masnikkal fellógatva, míg a másik feléből helyre kis vintage hangulatú karácsonyfadíszek születtek.
A cél itt is a recycling volt, új életre keltek a régi képeslapok, mintás papírok, desszertes és teás dobozok képei, apró gombok, szalag maradékok, gyöngyök.
A munka menete elég egyszerű volt. Nem akartam kartonnal vacakolni, így dekorgumira nyomtam a formát, amit az félig ki is vágott (tegyetek alá egy vastagabb lapot, különben kinyírja az asztal lapját), utána igazítottam ollóval. Ez a művelet a forma vágóélének az élességétől is függ, lehet, hogy lesz, akinek többet kell ollóznia. Majd mintát kerestem a díszek hangulatának megfelelően a fehér dekorgumira: vékony aranyos és ezüstös fóliamaradékokat, óarany karácsonyi csomagolópapírt használtam, de volt, amire nyomdáztam.
Az alapnak használt lapot ezután bedíszítettem a forma és a hangulatom alapján. A végleges díszítés után egy-két pillanatragasztó pöttyel belerögzítettem a formába. Majd jöhetett az akasztó. Ez sem könnyű, mert meg kell keresni a forma súlypontját, hogy pl. a dísz ne bukjon túl előre, ha túl hátra ragasztanánk az akasztónak szánt szalagot.
És ez a végeredmény:

 Optikailag a formák mélysége nagyon sokat dob a díszeken, izgalmas látvány a fények játéka, hogy visszatükröződnek a minták, színek a belső oldalon.

Adventi ötletek vasárnap reggeli kávé mellé

Összeszedtem az elmúlt évek általam készített adventi díszeit. Elsősorban azoknak, akik épp ötlethiányban szenvednek, és a reggeli kávé mellett merengenek, mit és hogyan is kellene csinálni.

Ezt tavaly készítettem kedves barátainknak adventre, de a kötelező gyertyák nélkül. A szívecskék maradék anyagokból készültek, kb. 20 perc alatt elkészíthető darabja. Csak felkötöztem, így akár naponta variálhatóak. 

 Tavaly a varrt szívecskék divathóbortja volt nálam, mert az ajtódíszünkben is sok szerepelt.

 Ez a kis borostyános dísz a fürdőnkbe került, azért a kék színvilág. Itt aztán igazán riszájklingból dolgoztam: borostyán a kertből, gyöngyök a fiókból, egy megunt nyakláncból, pár törött, épp ezért ráérő üveg csillag karácsonyfadísz, maradék szalag.

 Fűszerkoszorú, mely a hálószobánkban lelt helyet magának: szárította  narancs és citromkarikák, fahéj és csillagánizs, némi csipke és illatos teafilter. Ez utóbbit megszabadítottam a papírjától, a filter papírját, mint egy zsákot, a szájánál egy vékony dróttal összehúztam, és felfűztem a narancsok közé. Isteni illata volt hetekig.

 Ha már a natúr díszek kerültek előtérbe, itt egy pofonegyszerű, de nagyon mutatós megoldás: nagy üvegkehelybe vagy tálba egy gyertya, köré díszek: nálam szárított narancs és citromkarikák. De bármi más, ami a konyhából kikerül: fahéj, csillagánizs, kardamom mag, szegfűszeg, dió...

 Ez a lusták "koszorúja": egy szép tálra négy, nem egyforma gyertya, és köré némi dekoráció. Mindez aranyban, hogy ragyogjon a gyertya fényében.

További kellemes ötletelgetést!

Last minute adventi koszorú borivóknak

Aki "szereti" utolsó percre hagyni a dolgokat, és fogékony a nem szokványosra, az olvasson tovább. A tavalyi last minute akciós és ezért korántsem hagyományos adventi "koszorúnkat" mutatnám be.
S hogy mi kell hozzá? Először is el kell fogyasztani 4 üveg bort, esetleg pezsgőt is, lehetőleg nem egyforma méretű üvegekkel. Majd keressetek otthon némi gyöngyöt, pl. a kiselejtezett 20 éves Tekla lánc épp jó, némi vékony drótot, szélesebb díszszalag maradékot, 4 kocsisgyertyát és némi karácsonyi gömböt, különböző méretűeket. Mindezt halmozzátok ízlésesen egy tálcára. Valahogy így:

 

Új évi üdvözlet

"Nam baj Angyalka, én repedten is szeretem".
id. Fábry

A karácsonyi jókívánságokkal ugyan már elkéstem, de az új éviekkel még nem. Mentségemre szóljon, hogy a nagy rokoni és baráti áradatot és a karácsonyi ünnepkört nem is olyan egyszerű 36,5 hetes pocakkal lekezelni. Így lett ez egy utókarácsonyi-új évi bejegyzés.
A fenti mondattal vázoltam is lassan hagyományossá váló karácsonyi szokásaink(m)at és idei bejglisütésünk végkifejletét. Bejgli és zserbósütés közben Fábryt hallgatok, az Ó, Tannenbaum-ot, melyet ugyan lassan már kívülről fújok, de ez a hol finom szatirikus bájjal, hol fekete humorral ábrázolt nosztalgia segít a legjobban az elmélyülésben. Aki nem ismerné, ajánlom meghallgatásra, megkönnyíti a karácsonyi dili túlélését. Azt sajnos nem, hogy a bejgli ne repedjen meg, de ennek a lassan Nobel-díjra is érdemes kérdésnek a megválaszolását nemcsak nekem, de másnak sem sikerült még megtalálnia.

Pedig idén nem panaszkodhatom. December 22-e éjjelére az összes sütemény megsütve, az ajándékok nagyon személyessé téve becsomagolva és ami fő, kivitelezve és megvásárolva, a hűtőben, kamrában pedig tele polcok a három napos menü alapanyagaival. Tudtam, hogy hogyan is terítek, mibe öltözik a gyerek és én, ágyneműk és szobák a vendégeknek előkészítve. Egyedül a férjem sehol, két napi céges karácsonyi partyzások után lezárásképpen Tankcsapdán tombolt szülinapi ajándékként a barátaival hajnalig. Lehet, hogy ezért sikerült? :-)

És egy rövid képes körkép az idei adventről és karácsonyról. Néhány képpel majd találkoztok még a jövőben önálló bejegyzés formájában. Akad itt riszájkling adventi koszorú, ehető ajándék és személyessé tett csomagolás.

Egy kis dekoráció a teraszról ...

... a fürdőből ...

... és a nappaliból.

 

Ajándék személyessé téve ...

... és ehetően: mézes fenyőfa

Kívánunk kicsiny családunk nevében nagyon Boldog, Egészségben, Szerelemben és Szexben gazdag Új évet Mindenkinek, aki volt annyira vállalkozó kedvű, hogy bejegyzéseimből olvasott akár egy sort is. Köszönöm, hogy ennyien érdeklődtetek, és még inkább megköszönöm, ha a jövőben írásban is értékeltek. Virtuális pezsgős kocc!!

Babaságok 1 - Kis forradalmak egy Baba életében

Az elmúlt hetekben olyan kis forradalmak történtek a házunk táján és Manó életében, amik meggátolták, hogy szegény blogommal foglalkozzam. A 10 hónapos Manó megtanult pohárból inni (ugyan a poharat még mi tartjuk, de már nem sokáig), csirkecsontot szopogat, kifli, pizza és pogácsa darabkákat csipeget fel a tányérkájáról. Megtörtént élete első karácsonya, és csak egy dísz hullott darabjaira, pedig végigtapogatta a fát rendesen. Végigülte a a karácsonyi vacsorát, teleette magát fogassal, sikongatott, amikor a borlevesből nem kapott. Utazgatott, Tihanyban disznóvágás utáni hurka és kolbászkóstolón vett részt, tesztelte a Kismandula Cukrászdát Debrecenben, elcsavarta a Marche-ban a pultosok fejét, a Sparban a pénztárosét, a Védőnéniét és a Doktornéniét a rutinellenőrzésen. Állandóan állni akar és lépegetni, a kúszást zárójelbe téve. Beszél és mosolyog mindenkihez és mindenkire. Sportkocsira váltottunk a hordozóról és már a hátamon is ült a kendőben. Igazán megjött a kreativitása a pancsoláshoz, nemcsak a kacsáját rágogatja, de komplett csempe, padló és szanitermosást végez minden alkalommal. Beöltözött Mikulásnak (igaz, a sapka olyan nagy volt a fején, hogy a tarkóján egy ruhacsipesszel össze kellett fognom), amitől a család nőtagjai majd' össze pisilték magukat és sikongatva veszett fényképezőgép kattogtatásba kezdtek. Baba-mama klubban járt, és megtanulta, hogy a nagyobbak elveszik az ember játékát. Kinőtt az első fogacskája és már körvonalazódik a második. Meg tudja mutatni, hol van Hápi kacsa a zörgős képeskönyvben és táncizik a tükör előtt, ha van elég türelmed egy órán át fogni a kezét. Hát hol van ehhez képest holmi dekoráció a falra meg karácsonyra??

Azért sikerült egy kicsit alkotnom is: készült adventi gyertyatál több verzióban; szalag-riszájklinggal falidísz; bejgli és zserbó; mézeskalács kétféle receptből, az olcsóbbik verzió dekorációnak is jó; textil-riszájkling csomagolások az ajándékokra; ajtódekoráció a bejárati ajtóhoz keskeny de magas térbe. A fotókat amint elorzom a párom gépéről, Nektek is megmutatom.

Lakásalakítgatásban is haladtunk: befejeződött a 2 fürdőszoba áthangszerelése; az egyik magyar bútorboltlánc várható csődjének köszönhetően vettünk egy sarok kanapét szemtelenül olcsón, aminek az alja telis-tele van tárolóhellyel; elrendeztem a könyveinket a nappaliban és végleges helyet kapott a cd gyűjteményem; megoldódott a szőnyegkérdés a nappaliban; és végre van dolgozósarkam kis asztallal és polcokkal!! Ez utóbbi még belakásra vár, de jelzésszerűen már odahordtam minden dobozt és cetlit, ami eddig a lakás különböző pontjain rittyegettem. Innen is köszönöm a Páromnak, hogy a megvett designe létrapolcot meghekkelte az elképzeléseim szerint! Készültek-készülnek after-before képek, már csak töltögetni kell őket!

Még nem vagyunk elkésve a karácsonyi CSM-el

Kis szünet állt be új albérletünk felfedezésének tudósításában. Több oka is van, titkárnősen pontokba szedve:

• az idegeimet pár napig némi zöldteával, csendes, halk zenével kezeltem
• volna, de idegeink kezelésében egy hathónapos gyermek jelentős hátráltató tényező
• hathónapos gyermek ugyanis fogzással küzd, így volt már két napig lázunk; egy héten keresztül óránkénti felébredésünk éjszakánként,; szorulásunk és aztán hasmenésünk
• főbérlő hanyagsága miatt elzárták a gázt, szerencsére 2 napon belül megoldódott
• az újonnan Budapesten vásárolt laptopomról (a jelenlegi már nagyon fárad) itthon Debrecenben derült ki, hogy pixelhibás (1 pixelnyi gond, de a Dell szerint túl szőrözős vagyok), és nem mükszik a kamera és a mikrofon sem
• Főbérlő elfelejtette leszedni a szőlőt a kertben, így elleptek minket a seregélyek és a galambok, az erkélyt pedig a hasmenéses madárszar
• kihasználva az utolsó szép meleg napokat, nagymosást rendeztem, és átpakoltam a nyári-téli cuccokat a szekrényben
• férjem összekoccant egy kicsit szabálytalanul gyorsan hajtó furgonnal
• háromszor szakadt le a franciaágy az elmúlt hetekben
• jelen pillanatban dugulás van a mosogatónál, ami természetesen a vasárnapi ebédfőzés előtt kulminálódott, miközben vendégekkel volt tele a ház; férjem munkában, így a duguláselhárítás harmadik felvonására estig várni kell

Ezek után érthető, ha nem voltam túl kreatív az elmúlt két hétben, inkább csak tűzoltás jelleggel működtem. Szomorúan kellett elkönyvelnem, hogy nem találtam csipkebogyóbokrot, madárberkenyét és egyéb bogyós bokrokat Debrecen ezen részében; a környékbeli és a kispiaci virágárusok fantáziátlanságának köszönhetően a dísztök és egyéb őszi dekoráció beszerzése is jóval bonyolultabb volt a megszokottnál.
Amit azért én sem hagyhattam ki: egy kis Welcome díszt a bejárati ajtóhoz sikerült összedobnom dísztökökből és mécsesekből:

egy kis hangulatjavító a nappaliba is jutott némi gyümölcsből és virágból:

Ami miatt mégis billentyűkre tapadtam, az a tegnapi újságárusnál tett látogatásom eredménye. Telis-tele vannak az újságosok a frissen megjelent adventi-karácsonyi dekorációs és receptes magazinokkal. Aktív dolgozó nőként sosem volt lehetőségem kiélvezni igazán a készülődést. Hiába írtam mikuláskor egy tennivaló-listát, az már késő volt. Az ajándék magam készítette adventi koszorúk rendre az első gyertyagyújtást követő napokban érkeztek meg anyósomékhoz, barátokhoz, a miénk pedig jellemzően december 20-ra lett kész. A díszeket feltétel előtt mindig felturbózgattam, mégsem nézzük ugyanazt a tavalyit, így kerülgettük őket napokig a több különféle munkafázis, száradási idők és az irodában közbejött kampányszerű munkák miatt. A karácsonyfát 24-én délben vettük meg, igaz, jóval olcsóbban. De most....
Tegnap szépen végignézegettem a lapokat, kiválasztottam párat, megjegyeztem, mit fogok a jövő héten megvenni, amikor ezekkel már végeztem (a férjem így is rosszul lett, hogy kétezer forintot költöttem újságra). Éjjel teásbögrét ragadtam, és miközben a vadcseresznye illata szállt a pohárból, kis pereceket ropogtatva átlapoztam a Nők Lapja adventi különszámát, a Kiskegyed Otthonát, a Praktikát és még vár rám a CasaFacile olasz újságom. Teljesen felpörgettek a színek és formák, alig várom hogy esténként a cikkeket végigolvasva belemerüljek a készülődésbe, és a tetszetősebb ötleteket feljegyezgessem. Majd listát gyártok a tennivalókról a hétvégén, és előre kellemesen komótosra tervezve az előttünk álló másfél hónapot, kiélvezem a készülődést!
Addig is, tuti ami tuti, ma veszek narancsot, citromot, lime-ot, felszeletelem őket szárítani. Szerdán átnézem a tavalyi díszeket és végignézem az újságokat, hol lesz akciós a koszorúalap és az adventi gyertya. A riszájkling jegyében pedig csütörtök este a tavalyi gyertyákból és év közben felgyülemlett gyertyacsonokból öntök adventi gyertyát magunknak az összegyüjtött wc papír gurigákba.