Családom nőtagjaival egy kellemes októberi szombaton nekivágtunk az ismeretlennek, hogy felderítsük a híres devecseri lomisok törzshelyét.
Forrás |
A piac megtalálása számunkra kicsit kalandosra sikerült. Sajnos akkor még nem tudtam hogy weboldaluk is van. Devecserig könnyen elnavigáltuk magunkat az országúti táblák alapján. De a településen gps-ünk már csak a helyi lakosokból állt, így egy 5 km-es sugarú körben keringtünk egy órát, mire egy használható eligazítást kaptunk. Egy néni a kezdetkor a határ felé irányított minket, egy bácsi Sümegnek az erdőbe.... Aki szeretné könnyen megtalálni a devecseri használt cikk piacot, az keresse a város szélén a volt laktanyát, annak épületei között működik a piac. A parkoló a területen belül van, 400 forintért akár fél órát is araszolhatsz, mire egy gombás-töröttüveges aljnövényzetben leparkolhatsz. És közben imádkozol, hogy ne nyissa rád az ajtaját a melletted álló majd beszálláskor. A parkolásparásoknak javallott kint megállni, a bejáratnál, az út mentén.
A piac felhozatala stílusra nem sokban különbözik a hagyományos lomis helyektől. Lakásdekorációk az elmúlt 50 év lenyomatával, befőttesüvegek, millió bögre és páratlan tányérok, lámpák, műanyag nyílászárók, szőnyegek és bútorok. Autógumik, sílécek és biciklik minden korosztálynak és méretben. Mezőgazdasági kisgépek, használt ruha, karácsonyfadíszek, sparhelt, jancsikályha és parketta... talán még harcoló ukrán alakulat is lapulhat az egyik épületben. A házak közötti szűk betonutakon állandó a dugó: áru érkezik és távozik, hatalmas, drága jeepek és koszlott teherjárművek vezetői vitatkoznak, dudálgatnak egymásnak. A piac méretében hatalmas, a laktanyaépületek berendezése ad hoc, fűtetlenek és a legtöbb koszos. A behordott áru sokszor azért sérült, mert a legtöbb helyen rendszer nélkül dobálják egymásra. Az ajtóban üldögélő idősebb női klántagok bagóznak, a férfiak fel-alá lődörögnek, kávézgatnak.
A legtöbb helyen lehet és kell is alkudni. Elvárják. A piac igazi lényege, hogy a vágyott árut annyiért vegyük meg, amit nekünk ér, és az árus annyiért adja el, amit neki ér. Ezt a két nézőpontot élvezetes alkuval közelíti egymáshoz a két szereplő. Kata barátnémhoz és rutinos családjához képest én kezdő vagyok alkudozásban. Nálam kb. ezek a párbeszédek a sikeresek:
Teljesen lázba jöttem egy térdig érő hatalmas fém-üveg lanternától, aminek a bolti ára 10 ezer körül mozog. Amit érthetően sajnáltam érte mindig is. A tárgy megpillantásakor fontos a higgadtság és a gyors állapotfelmérés. Ennek egy üvege hiányzott, ami kb. 500.- Ft lehet az üvegesnél. A bolt gazdája épp kávézott, de csészével együtt rögtön mellettünk termett.
- Hallgatom! - indított felkészülve a variálgatásomra.
- Mi ennek az ára?
- 1000.- Ft (én már ennek is örültem, mint majom a farkának, de lássuk meddig feszíthető a húr)
- Szívem, ennek a lámpának az egyik üvege törött, most el kell vinni az üvegeshez... - kezdtem kedvesen, de vontatottan, némileg unottan (a hangszín nagyon fontos, higgyétek el)
- Hallgatom. - maradt az induló álláspontnál, de azért a szeme már mosolygott.
- 500.-ért?
- Legyen. - válaszolta. (gyorsan mondta, neki tuti ingyenben volt)
- Maga egy értelmes férfi, magával lehet beszélni! - próbáltam elismerésem kifejezni de nem elkötelezni magam.
- Hát Drága, ha egy csinos nő így kezdi, hogy Szívem...
Ezen a ponton megköszönve a lanternát gyorsan eljöttünk, ki tudja mit mondana még a hét hónapos nagy hasamnak.
Persze vannak morci, álláspontjukból és az árból egy fillért engedni nem akarók is. Ezeket én rögtön otthagyom, nem is foglalkozom velük. Akad másik árus és áru is. Ez piac, ahol pedigree nélküli tárgyak cserélnek gazdát, azért ezzel legyen minden szereplő tisztában.
A lámpást sajnos otthon kellet hagynom, nem tudtuk magunkkal hozni, túl tele volt a kocsi. Ezüst színben majdnem így néz ki:
Forrás |
Jó vadászatot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése