Devecseri lomispiac 2016 őszén

Idén is - nem kis családi egyeztetések árán - de sikerült eljutnunk Devecserbe, a lomispiacra. Mivel ez a legolvasottabb  - de kissé régi - bejegyzés a blogon, így készítettem egy frissített bejegyzést.
Az idők és így a piac is változik, igaz ez utóbbi lassabban, mint az Apple szoftverei. A parkolásra már csak a piac területén van lehetőség, a kicsiny, út melletti, de ingyenes parkolót lezárták betontömbökkel, szeméttel. Így arra vagy kényszerítve, hogy fizess érte, és lavírozz a sok árus, dobozos autó és látogató között. De legalább nyugtát kaptunk róla...
A kínálat még mindig a "régi": a legelképesztőbb ritkaságok, bóvlik, végeláthatatlan bicikli, autógumi, használt ablak és ruhasorok, hol igényesebben, hol össze-vissza dobálva dísztárgyak, bútorok, haszonjárművek, fűnyírók... Még mindig a szombat kora reggel a legjobb nap a látogatásra, és érdemes alkudni. A kitartóak sok-sok levadászott áruval térhetnek haza: társasjáték, játék babakocsi pár száz forintért, gyermek pamut felsők 250.- Ft-tól, tessloff könyvek, akár németül is 300-ért, márkás ruhák, hátizsákok szintén százasokért...
Időnként lassan embermagasságúvá váló szemét-és kacat hegyek állják a látogató útját egy-egy épület sarkánál, ami évekkel ezelőtt nem volt jellemző.
A piac területén van wc, amit egy kedves, de a tisztaság megtartásában elszánt néni vezet. Betérek az épületbe és mintha 30 évvel ezelőtti általános iskolámba merülnék le egy pillanatra... villanásnyi időutazás.
A büfék egyikében mindenre felkészülve rámegyünk két hűtős kólára, kisebb bajnokok ligája címvédő mérkőzés 11-es sorfalán kell áthatolnunk... hiába, ebédidő van, melegszendvics, husi, krumpli...
Titokban fotóztam is, a teljesség igénye nélkül...

 

 

 

 

 

 

 

Devecseri lomizás 2013 őszén

A címhez képest kicsit megcsúszva posztolok a témáról. De a legolvasottabb bejegyzéseim egyike a devecseri lomis piacról szóló, így gondoltam egy kis frissítés nem árt rólan.
Tavaly kb. ugyan így, október vége felé jártunk a piacon, mint idén. A köztes időben megszületett Marci baba, így egy évet kihagytam a "lomizásban".
A kihagyásnak köszönhető-e, nem tudom, de mostani piacozásunkat igazi dilettáns módon adtuk elő: elég későn értünk oda, kb. 11 óra felé. Szerencsére a jó időnek és a sok nézelődőnek köszönhetően kb. 13 óráig az árusok nagy része még kint maradt. A bicikli, autógumi, síléc és műanyag nyílászáró felhozatal mit sem változott tavaly óta. De kevesebbnek találtam a lámpabúrákat, bútorokat, üvegárut, gyerekjátékot. De az is lehet, hogy lerabolták már a piac végére, ez sajnos már nem fog kiderülni. Az sem segített rajtunk, hogy kicsit túlöltöztük a témát. Na nem Gucciban mentünk, de mégis sok volt az oda, túl jól szituált. Továbbá nem volt elég aprópénzünk sem, inkább nagyobb bankjegyek.
Sajnos a fényképezőgépem is az új táskámban maradt otthon, így még fotózni sem tudtam.
A hangosbemondó idén már a facebook oldalukat is népszerűsítette, szerintük napi szinten lehet követni az eseményeket. Ehhez képest az oldalt megtalálni egy kisebb nyomozás árán lehetett, és kevésbé informatív, mint reméltem.
Már a bejáratnál elindult az élménygyűjtögetés is: egy fiatalabb buckalakó bögréket árult, nem is keveset, de két egyforma nem volt. Kiszúrtunk egy ferde, minő véletlen, a pisai tornyot formázót. Húgom megjegyezte, hogy micsoda degedűlt bögre ez. A srác rögtön a pulthoz pattant, rátámaszkodva az asztalra, némi agresszív hangsúllyal kérdezett vissza, milyen? A rögtönzött magyaróra keretein belül elmagyaráztuk a szó jelentését, amit a srác nyugodtabb hangvételben, az ember mindig tanul valamit közhellyel fogadott.
Mindezen hendikeppek ellenére lőttünk egy pár jó dolgot: egy készlet még sosem használt WMF fondüvillát, rengeteg régi befőttesüveget, vadonatúj babaruhákat fillérekért (pl. egy új h&m-es kantáros, bélelt kordnadrágot alku nélkül 500-ért találtam), hintalovas mézeskalács kiszúróformát, plüssjátékot, könyvet...
Amit nagyon sajnálok, hogy ott kellett hagynom: egy lámpabúrát, mert a trehány pakolgatás miatt összekarmolódott a festése; nem voltam elég rámenős egy pár éjjeli lámpa talpnál, ami nem magyar ikeás áruként kellette magát; és még mindig fáj a szívem egy hatalmas mediterrán stílusú fehér kerámia salátástálért, aminél az alján lévő lepattant mázhiba miatt túl rátarti voltam...

És hogy mi lett a befőttesüvegekből? szárított fűszer és gyógynövénytartó:

ilyen volt (ez már az elmosás utáni állapot)

... és ilyenek lettek ...

... és ilyenek

Újra használt cikk piac avagy devecseri lomiskörkép

Korábbi használt cikk piaci bejegyzésemben a garázsvásárok és lomis piacok filozófiáját fejtegettem saját árusítói és vevői tapasztalataimon keresztül.
Családom nőtagjaival egy kellemes októberi szombaton nekivágtunk az ismeretlennek, hogy felderítsük a híres devecseri lomisok törzshelyét.

Forrás

Köztudott, hogy a roma kisebbség régóta benne van a szemétbizniszben határokon belül és túl. Felosztott és titkolt osztrák és német lomtalanítási listák és területek alapján működnek. Az avatatlanoknak kissé félelmetesnek is tűnhetnek az ebből élő klánok viselkedése. Ausztriában tél végén a záráshoz készülődő hotelek és hütték nem is viszik el a szemétlerakókhoz a vendégek által ottfelejtett síruhákat és léceket. Azt mondják rá, minek, majd a magyarok elviszik. Ugyan én nem ismerek élő embert, aki lomisnál vett használt lécet, de nagyon düböröghet az ipar, mert tele vele a veszprémi, devecseri piac.
A piac megtalálása számunkra kicsit kalandosra sikerült. Sajnos akkor még nem tudtam hogy weboldaluk is van. Devecserig könnyen elnavigáltuk magunkat az országúti táblák alapján. De a településen gps-ünk már csak a helyi lakosokból állt, így egy 5 km-es sugarú körben keringtünk egy órát, mire egy használható eligazítást kaptunk. Egy néni a kezdetkor a határ felé irányított minket, egy bácsi Sümegnek az erdőbe.... Aki szeretné könnyen megtalálni a devecseri használt cikk piacot, az keresse a város szélén a volt laktanyát, annak épületei között működik a piac. A parkoló a területen belül van, 400 forintért akár fél órát is araszolhatsz, mire egy gombás-töröttüveges aljnövényzetben leparkolhatsz. És közben imádkozol, hogy ne nyissa rád az ajtaját a melletted álló majd beszálláskor. A parkolásparásoknak javallott kint megállni, a bejáratnál, az út mentén.
A piac felhozatala stílusra nem sokban különbözik a hagyományos lomis helyektől. Lakásdekorációk az elmúlt 50 év lenyomatával, befőttesüvegek, millió bögre és páratlan tányérok, lámpák, műanyag nyílászárók, szőnyegek és bútorok. Autógumik, sílécek és biciklik minden korosztálynak és méretben. Mezőgazdasági kisgépek, használt ruha, karácsonyfadíszek, sparhelt, jancsikályha és parketta... talán még harcoló ukrán alakulat is lapulhat az egyik épületben. A házak közötti szűk betonutakon állandó a dugó: áru érkezik és távozik, hatalmas, drága jeepek és koszlott teherjárművek vezetői vitatkoznak, dudálgatnak egymásnak. A piac méretében hatalmas, a laktanyaépületek berendezése ad hoc, fűtetlenek és a legtöbb koszos. A behordott áru sokszor azért sérült, mert a legtöbb helyen rendszer nélkül dobálják egymásra. Az ajtóban üldögélő idősebb női klántagok bagóznak, a férfiak fel-alá lődörögnek, kávézgatnak.
A legtöbb helyen lehet és kell is alkudni. Elvárják. A piac igazi lényege, hogy a vágyott árut annyiért vegyük meg, amit nekünk ér, és az árus annyiért adja el, amit neki ér. Ezt a két nézőpontot élvezetes alkuval közelíti egymáshoz a két szereplő. Kata barátnémhoz és rutinos családjához képest én kezdő vagyok alkudozásban. Nálam kb. ezek a párbeszédek a sikeresek:
Teljesen lázba jöttem egy térdig érő hatalmas fém-üveg lanternától, aminek a bolti ára 10 ezer körül mozog. Amit érthetően sajnáltam érte mindig is. A tárgy megpillantásakor fontos a higgadtság és a gyors állapotfelmérés. Ennek egy üvege hiányzott, ami kb. 500.- Ft lehet az üvegesnél. A bolt gazdája épp kávézott, de csészével együtt rögtön mellettünk termett.
- Hallgatom! - indított felkészülve a variálgatásomra.
- Mi ennek az ára?
- 1000.- Ft (én már ennek is örültem, mint majom a farkának, de lássuk meddig feszíthető a húr)
- Szívem, ennek a lámpának az egyik üvege törött, most el kell vinni az üvegeshez... - kezdtem kedvesen, de vontatottan, némileg unottan (a hangszín nagyon fontos, higgyétek el)
- Hallgatom.  - maradt az induló álláspontnál, de azért a szeme már mosolygott.
- 500.-ért?
- Legyen. - válaszolta. (gyorsan mondta, neki tuti ingyenben volt)
- Maga egy értelmes férfi, magával lehet beszélni! - próbáltam elismerésem kifejezni de nem elkötelezni magam.
- Hát  Drága, ha egy csinos nő így kezdi, hogy Szívem...
Ezen a ponton megköszönve a lanternát gyorsan eljöttünk, ki tudja mit mondana még a hét hónapos nagy hasamnak.
Persze vannak morci, álláspontjukból és az árból egy fillért engedni nem akarók is. Ezeket én rögtön otthagyom, nem is foglalkozom velük. Akad másik árus és áru is. Ez piac, ahol pedigree nélküli tárgyak cserélnek gazdát, azért ezzel legyen minden szereplő tisztában.

A lámpást sajnos otthon kellet hagynom, nem tudtuk magunkkal hozni, túl tele volt a kocsi. Ezüst színben majdnem így néz ki:

Forrás

 Hamarosan közeleg a karácsony, a DIY-mániások ne habozzanak, induljanak alapanyag beszerző körutakra, mertaz árak itt is felmennek az ünnepekre, nemcsak a vásárcsarnokban a halé.
Jó vadászatot mindenkinek!

Használtcikk piac avagy nagybani garázsvásár

Kedvenc filmsorozataim egyikében, a Gilmore girls sokszori ismétléseiben mindig irigykedve néztem a garázsvásárokat, ami persze más amerikai filmekben is fel-fel bukkan. Olyan jó a sok régi, unalmas és számunkra érzelmileg értéktelen tárgytól megszabadulni, ezzel felszabadítani magunkat lassan terhessé váló gondolatoktól, hogy helyet adjunk az újnak: színeknek, formáknak és ezzel friss gondolatoknak és ötleteknek. A legmegnyugtatóbb pedig az, ha ezek a tárgyak, melyeknek titokban kicsit szívén viseljük a sorsát, olyan gazdát kapnak, akiknél új életet kezdhetnek és becsülik annyira őket, hogy fizetnek is érte pár forintot.
Ugyan tavaly ősszel költöztünk új városba, melyet egy kisebb lomtalanítás megelőzött már, de még mindig akadt olyan tárgy, ami a fent emlegetett sorsa jutott. Páratlanná vált mécsestartók, megunt díszüvegek, stílusváltás miatt otthontalanná vált dísztárgyak, táskák, fülbevalók, csecsebecsék.
Családom erősebben és kevésbé hitetlenkedő tagjait feltüzeltem és hasonló sorsúvá avanzsált tárgyaikkal együtt kivonultam az idén nyitott balatonfüredi termelői és használtcikk piacra.
A helyfoglalás érkezési sorrendben volt, és mivel nem akartam pár tárgyért egy órával korábban odamenni, így rutinosan egy összecsukható asztalt is bevágtunk a kocsi csomagtartójába, és a piacnyitás előtt pár perccel berobogtunk a tetthelyre, a vásárcsarnok nyugati (helyieknek az SZTK felőli) bejáratához. Egy akkor még inkább hidegnek, de a májusi napsütés megérkeztével jótékonyan hűvösnek tűnő helyre felállítottuk az asztalt, és pár perc alatt kipakoltam rá az árut. Még az első órában megjött az első vevő, aki elvitte a család által leggiccsesebbnek tartott tárgyak egyikét. Minden porcikámban éreztem, hogy jó napnak nézünk elébe.
Mérhető volt a különböző generációk eltérő időpontokban való érkezése: kora reggeli kutyasétáltatók és futók, biciklizők; nagymama korosztály a közeli katolikus templomból mise után; középosztály és családok a kényelmes vasárnapi reggeli után; és kósza német turisták minden időpontban. Mindenki talált az ízléséhez való darabot: görög réz váza és angolszász flitteres angyalka, bőr patkó pénztárca és műanyag minihátizsák, köves fülbevaló és neon színű fényképezőgéptartó, kalocsai tálka és vintage bortartó.... az utóbbi 40 év stílusainak keresztmetszete miniben.
Közben jöttek a rég látott ismerősök, és jó volt érezni, hogy most ők rohannak, nem én, engem helyhez köt a stand. A vásárlóknak is nagyon vasárnap volt: csevegtek, érdeklődve hallgatták egy-egy tárgy történetét.
Egy pár percnyi szabadidőmben el-el beszélgettem néhány árussal, a sétabot faragó bácsival, borásszal, fazekassal, textiljáték varróval.
Jó érzés volt a néhány maradék aprósággal és rengeteg sikerélménnyel hazamenni.

Ugyan erről nincsen fotóm, de kerestem egy idevágót a Gilmore Girls-ből, Mrs Kim üzlete:

Forrás

Jó egy ilyen "garázsvásár": ismerkedsz, új dolgokat engedsz be az ajtón, miközben békével engeded el a régieket. Közösséget kovácsol, sikerélményt és ötleteket ad. Valódi garázsvásárt is kellene rendezni. Ha akadna, aki segítene a szervezésben....??

Hogy mi volt a mi standunk sikerének a titka? sokan kérdezték már ott a helyszínen is, íme pár tanács kezdő vásározónak:
- a tárgyak, attól, hogy régiek, nem kell, hogy koszosak legyenek. A lehetőségekhez képest elmosva, törölgetve, fényezve kerültek az asztalra; a táskák kitömve; az ékszerek tartóra.
- az asztalra is érdemes igényesen elrendezni a tárgyakat: a nagyobbak hátulra, az alacsonyabbak és apróbbak előre, a törékenyebbek ne a szélére.. és lehetőleg jól látszódjon az ár.
- mindenen árcédula volt, amiből persze több tárgy esetén lehetett alkudni. Így elmaradt a vevő folyamatos és kissé kellemetlen  kérdezgetése, és hitelesebb is az egész. A félénk vevő is mer vásárolni.
- becsomagoltuk a tárgyakat a vásárláskor, a törékenyek újságpapírba, az apróságok egy-egy kis (használt) zacskóba kerültek.
- mosoly!!! :-)

Szerencsés kalandokat a vállalkozó kedvűeknek!!
És ha nekem nem hisztek, íme néhány korábbi tapasztalat Katától, a Kicsi Ház blogból és Ökoanyutól.