Tavaly kb. ugyan így, október vége felé jártunk a piacon, mint idén. A köztes időben megszületett Marci baba, így egy évet kihagytam a "lomizásban".
A kihagyásnak köszönhető-e, nem tudom, de mostani piacozásunkat igazi dilettáns módon adtuk elő: elég későn értünk oda, kb. 11 óra felé. Szerencsére a jó időnek és a sok nézelődőnek köszönhetően kb. 13 óráig az árusok nagy része még kint maradt. A bicikli, autógumi, síléc és műanyag nyílászáró felhozatal mit sem változott tavaly óta. De kevesebbnek találtam a lámpabúrákat, bútorokat, üvegárut, gyerekjátékot. De az is lehet, hogy lerabolták már a piac végére, ez sajnos már nem fog kiderülni. Az sem segített rajtunk, hogy kicsit túlöltöztük a témát. Na nem Gucciban mentünk, de mégis sok volt az oda, túl jól szituált. Továbbá nem volt elég aprópénzünk sem, inkább nagyobb bankjegyek.
Sajnos a fényképezőgépem is az új táskámban maradt otthon, így még fotózni sem tudtam.
A hangosbemondó idén már a facebook oldalukat is népszerűsítette, szerintük napi szinten lehet követni az eseményeket. Ehhez képest az oldalt megtalálni egy kisebb nyomozás árán lehetett, és kevésbé informatív, mint reméltem.
Már a bejáratnál elindult az élménygyűjtögetés is: egy fiatalabb buckalakó bögréket árult, nem is keveset, de két egyforma nem volt. Kiszúrtunk egy ferde, minő véletlen, a pisai tornyot formázót. Húgom megjegyezte, hogy micsoda degedűlt bögre ez. A srác rögtön a pulthoz pattant, rátámaszkodva az asztalra, némi agresszív hangsúllyal kérdezett vissza, milyen? A rögtönzött magyaróra keretein belül elmagyaráztuk a szó jelentését, amit a srác nyugodtabb hangvételben, az ember mindig tanul valamit közhellyel fogadott.
Mindezen hendikeppek ellenére lőttünk egy pár jó dolgot: egy készlet még sosem használt WMF fondüvillát, rengeteg régi befőttesüveget, vadonatúj babaruhákat fillérekért (pl. egy új h&m-es kantáros, bélelt kordnadrágot alku nélkül 500-ért találtam), hintalovas mézeskalács kiszúróformát, plüssjátékot, könyvet...
Amit nagyon sajnálok, hogy ott kellett hagynom: egy lámpabúrát, mert a trehány pakolgatás miatt összekarmolódott a festése; nem voltam elég rámenős egy pár éjjeli lámpa talpnál, ami nem magyar ikeás áruként kellette magát; és még mindig fáj a szívem egy hatalmas mediterrán stílusú fehér kerámia salátástálért, aminél az alján lévő lepattant mázhiba miatt túl rátarti voltam...
És hogy mi lett a befőttesüvegekből? szárított fűszer és gyógynövénytartó:
 |
| ilyen volt (ez már az elmosás utáni állapot) |
 |
| ... és ilyenek lettek ... |
 |
| ... és ilyenek |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése