Karácsonyfa a madaraknak és egy régi karácsonyi történet

Egész életemben búvópatak módjára fel-felbukkannak a madarak. Gyerekkoromban családilag etettük őket, Apám maga készítette fantasztikus madáretetőjében: az egyik oldala üveg volt, így folyamatosan meg tudtuk figyelni a bent folyó életet is. Hosszan álldigáltunk a nappali teraszajtajában és lestük őket a gukkerrel. Majd rohantuk a Búvár könyvek Madarak kötetéért, és keresgéltük benne a látottak neveit.
Mióta kertes házban lakunk és a törpe is része lett az életünknek, újra nagyobb fontosságot nyertek a madarak. Telente etetjük-itatjuk őket: a most két és fél éves nagyobbik lelkesen figyelte őket már tavaly télen is az ablakból, asszisztált Apájának az etető újratöltésekor, cinkegolyó kötözéskor.
Idén tavaszra egy harkálycsalád beköltözött a barkafába. Míg mi a nagyinál voltunk tavasszal, Harkályék egy fantasztikus odút készítettek, egy halom forgáccsal terítve be a fa alját. A terület tiltott zóna lett azonnal: eleinte mi tiltottuk a törpét, majd sokkal vehemensebben ő minket. A kis csipogásból egyre hangosabb lett hetek alatt, majd gyors röpleckék, és nyár végére ki is ürült az odú.
Pár napja két kisfiammal és barátaikkal feldíszítettük a kertben található fenyőfát. A kert kismadarainak is legyen karácsonyuk!

A díszek készítése igen egyszerű és mégis nagyon mutatós.
Mivel faggyút nem tudtam szerezni, így 25-30 dkg felolvasztott, de nem forró sertészsírhoz kevertem egy 2 dl-es pohárnyi vegyes madáreleséget. Ezt beleöntöttem az előkészített sütiformákba. A sütiformákat megéri jól előkészíteni, mert így jelentősen csökken a mosogatás mennyisége és a nyersanyag veszteség. Előkészítés: dupla alufólia rétegbe csomagoljuk be őket, és tegyük egy alufóliával leborított peremes tálcára.

Amikor ezzel kész lettem, beleöntögettem a zsíros magkeveréket, és hagytam egy kicsit megdermedni. Addig kerestem vastagabb, lapos, széles fejű csavarokat a lyukakhoz, hogy fel lehessen majd kötözni őket. Beleállítottam a dermedő-félben lévő formákba őket, és kivittem a teraszra, a természetre bízva a fagyasztást.
Másnap óvatosan kinyomogattam őket a formákból, és kiszedtem belőlük a csavarokat. Ez egy kicsit türelemjáték, mert hamar vissza tud olvadni a zsír, így le-le esik egy kis morzsányi mag az apró, kiálló részeknél, pl. a csengő nyelve. Ha túl gyorsan olvadna fel, fagyasszátok vissza egy tíz percre. Majd felkötözés után mehetnek a fára. 12 dísz készült így el, kb. 3 x 10 perc alatt.
Az apró gyerekkezek hamar felakasztgatták őket, majd Jejike "Madájkák gyejtek hamikázni!" kiáltással hírül is adta a bozótban lapuló, leskelődő vendégseregnek a madárkarácsonyfa elkészültét.

 
Apró hagyomány a madarakról való gondoskodás a családunkban babakorom óta. Szüleim első velem töltött karácsonya szomorúnak látszott. Ősszel születtem, akkor költöztek be a frissen elkészült és még teljesen be sem fejezett házba. Nagyon szerettek volna ajándékot is venni, de sajnos némi ételen kívül nem jutott már másra pénz. Ugyan egy rokon megígérte, hogy hoz nekik majd csirkét, és vinne helyette bort borász apámtól, de csak az üres demizsont hozta, a vacsorát elfelejtette. Így apám elindult, hogy az utolsó száz forintjukból vegyen ennivalót. Az utolsó 2 forintját kimért madáreleségre áldozta, legyen a kis pamutgombolyagoknak is mit enniük a karácsonyi hidegben. Hazafelé menet a házunktól nem messze talált a földön egy piros papír százast. Így került a fa alá egy nagy maci nekem, nagyobb nálam, ami még ma is ott alszik a szobámban. Az élet? Isten? a kismadarak? meghálálták az utolsó gondolatot, az utolsó fillért.
Nem tudom keresztségem ellenére, hogy hiszek-e a Gondviselésben. De azt hiszem, hogy nem is ez a kérdés, létezik-e Isten. Inkább az, hogy tudunk-e úgy hinni magunkban, hogy önnön árnyékunkat átlépve hegyeket mozgassunk meg hitünkért.
Kívánok Mindenkinek nagyon kellemes (kellemes csak a lábvíz lehet) boldog karácsonyt és hogy megtalálja hegyeket mozgató hitét!