hétfő, október 17, 2016

Devecseri lomispiac 2016 őszén

Idén is - nem kis családi egyeztetések árán - de sikerült eljutnunk Devecserbe, a lomispiacra. Mivel ez a legolvasottabb  - de kissé régi - bejegyzés a blogon, így készítettem egy frissített bejegyzést.
Az idők és így a piac is változik, igaz ez utóbbi lassabban, mint az Apple szoftverei. A parkolásra már csak a piac területén van lehetőség, a kicsiny, út melletti, de ingyenes parkolót lezárták betontömbökkel, szeméttel. Így arra vagy kényszerítve, hogy fizess érte, és lavírozz a sok árus, dobozos autó és látogató között. De legalább nyugtát kaptunk róla...
A kínálat még mindig a "régi": a legelképesztőbb ritkaságok, bóvlik, végeláthatatlan bicikli, autógumi, használt ablak és ruhasorok, hol igényesebben, hol össze-vissza dobálva dísztárgyak, bútorok, haszonjárművek, fűnyírók... Még mindig a szombat kora reggel a legjobb nap a látogatásra, és érdemes alkudni. A kitartóak sok-sok levadászott áruval térhetnek haza: társasjáték, játék babakocsi pár száz forintért, gyermek pamut felsők 250.- Ft-tól, tessloff könyvek, akár németül is 300-ért, márkás ruhák, hátizsákok szintén százasokért...
Időnként lassan embermagasságúvá váló szemét-és kacat hegyek állják a látogató útját egy-egy épület sarkánál, ami évekkel ezelőtt nem volt jellemző.
A piac területén van wc, amit egy kedves, de a tisztaság megtartásában elszánt néni vezet. Betérek az épületbe és mintha 30 évvel ezelőtti általános iskolámba merülnék le egy pillanatra... villanásnyi időutazás.
A büfék egyikében mindenre felkészülve rámegyünk két hűtős kólára, kisebb bajnokok ligája címvédő mérkőzés 11-es sorfalán kell áthatolnunk... hiába, ebédidő van, melegszendvics, husi, krumpli...
Titokban fotóztam is, a teljesség igénye nélkül...

 
 
 
 
 
 
 

szerda, október 12, 2016

Blogszületésnap

A mai nap reggel figyelmeztetett a google, hogy blogszületésnapunk van.
Épp 100 bejegyzés született a blogon 5 év alatt...a leglátogatottabb a Devecseri lomispiacról szóló első bejegyzésem, 8993-an töltöttétek le. Köszönöm!
Öt év már gombócból is sok, nem blogírásból.
Vannak kedvenc képeim, megírt és még több megíratlan történetem...

A legkedvesebb mind közül ez a kép: 4 és fél éves kisfiam készítette. "Egy szív az enyém, egy Apáé, egy Marcié és egy Anyáé. Anya ezt Neked csináltam!"



csütörtök, október 06, 2016

Az Őszi Nagytakarítás Nagy kérdése


A tavaszi nagytakarításnál csak egyetlen lelkesítőbb van a témában, az őszi nagytakarítás.

Na nem mintha nem élvezném, mikor finom illat lengi át a lakást a kimosott függönyöktől és lemosott ablakoktól… mialatt az elvégzett munka után elégedetten hátra dől az ember lánya a kanapén és felteszi a lábát… csak ilyen nincs. Ezt nagy amerikai álomgyáros rendezők vésik celluloid szalagra a tökéletes háziasszonyokról szóló jeleneteikben.

De van helyette egy hatalmas biológiai és fizikai tanulság, melyet a hétvégi aktuális nagytakarítás közben tanultam meg. Nem mintha nem nevezhetnénk művelődésnek, mikor bele-bele olvasok egy-egy – számomra még aktuális - nyári újságcikkbe ablakpucolás közben… vagy nem lepne meg a dívány színe, amit hajlamos az ember elfelejteni a folyamatosan változó játék-könyv-ropi-legodarabka-plüssállat domborzati képződmények alatt.

Az univerzum újabb nagy kérdésével szembesültem ma (szigorúan másodikként a rangsorban a ’hol van a páratlan zoknik fekete lyuka’ után, de a ’hogyan lehet a perem alá kakilni’ kérdése előtt) a szekrények és szobasarkok póktalanítása közben. Olyan sok pók költözött be hozzánk az elmúlt két hétben, hogy mostani porszívós ellentámadásom alatt ezer évre sikerült a karmámat beszennyeznem komplett pókcsaládok kiirtásával.

A nagy kérdés így hangzik: hogyan sikerül a fizika gravitációról szóló törvényét alapjaiban meghazudtolva a póknak fejjel lefelé a plafonra szarnia?