csütörtök, december 26, 2013

Karácsonyfa a madaraknak és egy régi karácsonyi történet

Egész életemben búvópatak módjára fel-felbukkannak a madarak. Gyerekkoromban családilag etettük őket, Apám maga készítette fantasztikus madáretetőjében: az egyik oldala üveg volt, így folyamatosan meg tudtuk figyelni a bent folyó életet is. Hosszan álldigáltunk a nappali teraszajtajában és lestük őket a gukkerrel. Majd rohantuk a Búvár könyvek Madarak kötetéért, és keresgéltük benne a látottak neveit.
Mióta kertes házban lakunk és a törpe is része lett az életünknek, újra nagyobb fontosságot nyertek a madarak. Telente etetjük-itatjuk őket: a most két és fél éves nagyobbik lelkesen figyelte őket már tavaly télen is az ablakból, asszisztált Apájának az etető újratöltésekor, cinkegolyó kötözéskor.
Idén tavaszra egy harkálycsalád beköltözött a barkafába. Míg mi a nagyinál voltunk tavasszal, Harkályék egy fantasztikus odút készítettek, egy halom forgáccsal terítve be a fa alját. A terület tiltott zóna lett azonnal: eleinte mi tiltottuk a törpét, majd sokkal vehemensebben ő minket. A kis csipogásból egyre hangosabb lett hetek alatt, majd gyors röpleckék, és nyár végére ki is ürült az odú.
Pár napja két kisfiammal és barátaikkal feldíszítettük a kertben található fenyőfát. A kert kismadarainak is legyen karácsonyuk!

A díszek készítése igen egyszerű és mégis nagyon mutatós.
Mivel faggyút nem tudtam szerezni, így 25-30 dkg felolvasztott, de nem forró sertészsírhoz kevertem egy 2 dl-es pohárnyi vegyes madáreleséget. Ezt beleöntöttem az előkészített sütiformákba. A sütiformákat megéri jól előkészíteni, mert így jelentősen csökken a mosogatás mennyisége és a nyersanyag veszteség. Előkészítés: dupla alufólia rétegbe csomagoljuk be őket, és tegyük egy alufóliával leborított peremes tálcára.

Amikor ezzel kész lettem, beleöntögettem a zsíros magkeveréket, és hagytam egy kicsit megdermedni. Addig kerestem vastagabb, lapos, széles fejű csavarokat a lyukakhoz, hogy fel lehessen majd kötözni őket. Beleállítottam a dermedő-félben lévő formákba őket, és kivittem a teraszra, a természetre bízva a fagyasztást.
Másnap óvatosan kinyomogattam őket a formákból, és kiszedtem belőlük a csavarokat. Ez egy kicsit türelemjáték, mert hamar vissza tud olvadni a zsír, így le-le esik egy kis morzsányi mag az apró, kiálló részeknél, pl. a csengő nyelve. Ha túl gyorsan olvadna fel, fagyasszátok vissza egy tíz percre. Majd felkötözés után mehetnek a fára. 12 dísz készült így el, kb. 3 x 10 perc alatt.
Az apró gyerekkezek hamar felakasztgatták őket, majd Jejike "Madájkák gyejtek hamikázni!" kiáltással hírül is adta a bozótban lapuló, leskelődő vendégseregnek a madárkarácsonyfa elkészültét.
 
Apró hagyomány a madarakról való gondoskodás a családunkban babakorom óta. Szüleim első velem töltött karácsonya szomorúnak látszott. Ősszel születtem, akkor költöztek be a frissen elkészült és még teljesen be sem fejezett házba. Nagyon szerettek volna ajándékot is venni, de sajnos némi ételen kívül nem jutott már másra pénz. Ugyan egy rokon megígérte, hogy hoz nekik majd csirkét, és vinne helyette bort borász apámtól, de csak az üres demizsont hozta, a vacsorát elfelejtette. Így apám elindult, hogy az utolsó száz forintjukból vegyen ennivalót. Az utolsó 2 forintját kimért madáreleségre áldozta, legyen a kis pamutgombolyagoknak is mit enniük a karácsonyi hidegben. Hazafelé menet a házunktól nem messze talált a földön egy piros papír százast. Így került a fa alá egy nagy maci nekem, nagyobb nálam, ami még ma is ott alszik a szobámban. Az élet? Isten? a kismadarak? meghálálták az utolsó gondolatot, az utolsó fillért.
Nem tudom keresztségem ellenére, hogy hiszek-e a Gondviselésben. De azt hiszem, hogy nem is ez a kérdés, létezik-e Isten. Inkább az, hogy tudunk-e úgy hinni magunkban, hogy önnön árnyékunkat átlépve hegyeket mozgassunk meg hitünkért.
Kívánok Mindenkinek nagyon kellemes (kellemes csak a lábvíz lehet) boldog karácsonyt és hogy megtalálja hegyeket mozgató hitét!

szerda, december 11, 2013

Nemcsak karácsonyra: DIY ajándék a konyhába

A legtöbb receptben szerepel a reszelt citrom héja, mint hozzávaló, de hangsúlyozottan biocitromból. Amit nem túl könnyű minden alkalommal a sütisütéshez beszerezni, és nem is olcsó. Így született az alábbi ötlet (ami igazából már nagymamáink korában bevett tartósítási eljárás volt, csak kicsit elfelejtettük): reszelt biocitrom héja cukorban tartósítva.


Maga az elkészítés végtelenül egyszerű: a jól megmosott és száraz citrom sárga héját minél kevesebb fehér rész belekerülésével lereszeljük, majd összekeverjük fehér vagy barna cukorral és sütőpapírral bélelt tálcára tesszük egy napra száradni.
Általam alkalmazott arány: 2 citrom héja - 10 dkg cukor. A neten körbenézve általában 1 citromhoz írnak 10 dkg cukrot, de én úgy éreztem, több citromot is elbírna.


A fehér cukrosat piskótákhoz, a barna cukrosat muffinokhoz, kuglófokhoz szántam. Érdemes egyszer kézzel összemorzsolni a száradás félidejében a cukros héjat, mert kicsit összeáll. Ha jól megszáradt, üvegekbe töltjük.
Ilyen esetekre jól jönnek az év közben elfogyasztott olajbogyók, bolti lekvárok szép üvegei. Már ha előrelátóan eltettünk belőlük párat.

Majd jön a díszítés: nemcsak az esztétika, de a szín és állag hosszabb megőrzése érdekében is megéri az üveget "becsomagolni".
Ezek az üvegek kávésüvegek voltak lánykorukban. Most nátronpapírral körbecsomagoltam őket, majd készítettem rájuk egy feliratot, melyet szaténszalaggal rögzítettem. Az egész művelet kb. 20 perc volt, de megérte.

Azóta, ha valaki észreveszi a polcon az üvegeket, rögtön kér egy szippantást belőle. Mennyei a tömény cukros citromillat, mintha egy piskóta felhőben lebegnél.



hétfő, december 09, 2013

Devecseri lomizás 2013 őszén

A címhez képest kicsit megcsúszva posztolok a témáról. De a legolvasottabb bejegyzéseim egyike a devecseri lomis piacról szóló, így gondoltam egy kis frissítés nem árt rólan.
Tavaly kb. ugyan így, október vége felé jártunk a piacon, mint idén. A köztes időben megszületett Marci baba, így egy évet kihagytam a "lomizásban".
A kihagyásnak köszönhető-e, nem tudom, de mostani piacozásunkat igazi dilettáns módon adtuk elő: elég későn értünk oda, kb. 11 óra felé. Szerencsére a jó időnek és a sok nézelődőnek köszönhetően kb. 13 óráig az árusok nagy része még kint maradt. A bicikli, autógumi, síléc és műanyag nyílászáró felhozatal mit sem változott tavaly óta. De kevesebbnek találtam a lámpabúrákat, bútorokat, üvegárut, gyerekjátékot. De az is lehet, hogy lerabolták már a piac végére, ez sajnos már nem fog kiderülni. Az sem segített rajtunk, hogy kicsit túlöltöztük a témát. Na nem Gucciban mentünk, de mégis sok volt az oda, túl jól szituált. Továbbá nem volt elég aprópénzünk sem, inkább nagyobb bankjegyek.
Sajnos a fényképezőgépem is az új táskámban maradt otthon, így még fotózni sem tudtam.
A hangosbemondó idén már a facebook oldalukat is népszerűsítette, szerintük napi szinten lehet követni az eseményeket. Ehhez képest az oldalt megtalálni egy kisebb nyomozás árán lehetett, és kevésbé informatív, mint reméltem.
Már a bejáratnál elindult az élménygyűjtögetés is: egy fiatalabb buckalakó bögréket árult, nem is keveset, de két egyforma nem volt. Kiszúrtunk egy ferde, minő véletlen, a pisai tornyot formázót. Húgom megjegyezte, hogy micsoda degedűlt bögre ez. A srác rögtön a pulthoz pattant, rátámaszkodva az asztalra, némi agresszív hangsúllyal kérdezett vissza, milyen? A rögtönzött magyaróra keretein belül elmagyaráztuk a szó jelentését, amit a srác nyugodtabb hangvételben, az ember mindig tanul valamit közhellyel fogadott.
Mindezen hendikeppek ellenére lőttünk egy pár jó dolgot: egy készlet még sosem használt WMF fondüvillát, rengeteg régi befőttesüveget, vadonatúj babaruhákat fillérekért (pl. egy új h&m-es kantáros, bélelt kordnadrágot alku nélkül 500-ért találtam), hintalovas mézeskalács kiszúróformát, plüssjátékot, könyvet...
Amit nagyon sajnálok, hogy ott kellett hagynom: egy lámpabúrát, mert a trehány pakolgatás miatt összekarmolódott a festése; nem voltam elég rámenős egy pár éjjeli lámpa talpnál, ami nem magyar ikeás áruként kellette magát; és még mindig fáj a szívem egy hatalmas mediterrán stílusú fehér kerámia salátástálért, aminél az alján lévő lepattant mázhiba miatt túl rátarti voltam...

És hogy mi lett a befőttesüvegekből? szárított fűszer és gyógynövénytartó:

ilyen volt (ez már az elmosás utáni állapot)

... és ilyenek lettek ...

... és ilyenek

vasárnap, december 01, 2013

Adventi ötletek vasárnap reggeli kávé mellé

Összeszedtem az elmúlt évek általam készített adventi díszeit. Elsősorban azoknak, akik épp ötlethiányban szenvednek, és a reggeli kávé mellett merengenek, mit és hogyan is kellene csinálni.

Ezt tavaly készítettem kedves barátainknak adventre, de a kötelező gyertyák nélkül. A szívecskék maradék anyagokból készültek, kb. 20 perc alatt elkészíthető darabja. Csak felkötöztem, így akár naponta variálhatóak. 





 Tavaly a varrt szívecskék divathóbortja volt nálam, mert az ajtódíszünkben is sok szerepelt.




 Ez a kis borostyános dísz a fürdőnkbe került, azért a kék színvilág. Itt aztán igazán riszájklingból dolgoztam: borostyán a kertből, gyöngyök a fiókból, egy megunt nyakláncból, pár törött, épp ezért ráérő üveg csillag karácsonyfadísz, maradék szalag.



 Fűszerkoszorú, mely a hálószobánkban lelt helyet magának: szárította  narancs és citromkarikák, fahéj és csillagánizs, némi csipke és illatos teafilter. Ez utóbbit megszabadítottam a papírjától, a filter papírját, mint egy zsákot, a szájánál egy vékony dróttal összehúztam, és felfűztem a narancsok közé. Isteni illata volt hetekig.


 Ha már a natúr díszek kerültek előtérbe, itt egy pofonegyszerű, de nagyon mutatós megoldás: nagy üvegkehelybe vagy tálba egy gyertya, köré díszek: nálam szárított narancs és citromkarikák. De bármi más, ami a konyhából kikerül: fahéj, csillagánizs, kardamom mag, szegfűszeg, dió...


 Ez a lusták "koszorúja": egy szép tálra négy, nem egyforma gyertya, és köré némi dekoráció. Mindez aranyban, hogy ragyogjon a gyertya fényében.


További kellemes ötletelgetést!