Három héttel ezelőtt kezdtem el ezt a cikket, megint csak dühömben, mint a blogot. Kicsiny családunkkal szűkebb pátriárkámban, a Balaton északi partján időztünk. Házimunka közben bele-bele nézegettem a helyi újságokba. A Napló egy január végi 2012-ben kiadott példánya fél oldalas cikket szentel a Balatoni turizmus helyzetének "Mi érdekli a turistát? Alcím: A németek sokat utaznak, de nem minket választanak" címmel. Próbáltam az újság honlapján megkeresni Nektek az archív cikkek között, de sajnos nem találtam.
A cikk főcímében ígértektől eltérően (bocsánat, ha nem a helyes újságírói szakzsargont használom, ha van még ilyen egyáltalán) maga az írás nem egy általános felmérés a turisták utazási szokásairól. A szerző csakis egy nemzetre fókuszált, szerinte a turista = német turista, és a képletben az ismeretlen a Balaton.
Kétezer-tizenkettő januárjában még mindig a németeket várjuk a Balatonhoz?
Azok a jó kis nyolcvanas évekbeli ndk-s csopik ma - Forrás |
Ennél a mondatnál három héttel ezelőtt megálljt parancsoltam magamnak és a balatoni turizmushoz fűződő fóbiáimnak. Abbahagytam a bejegyzés írását.
De ma este újonnan felkorbácsolta dühömet egy apróság. Családi esküvőszervezésben vagyunk, ami szintén rendezvényként a szakmámhoz kapcsolódik. Több helyszínen is jártunk az utóbbi időben és kértünk ajánlatot. A Balaton parton ez a folyamat főszezonon kívüli időszakban igencsak lassú. Az egyik étteremben, mely ritka kivételként egész évben nyitva van egységesen vállalható nívót kínálva, egy hétbe került az ajánlatküldés. Az ajánlatot szakmailag nem elemezném, elég annyi, hogy még az általam feltett kérdések-kérések 50%-ára sem sikerült válaszolni. Ami lecsapta a témában a biztosítékot, az a küldő e-mail címe: étteremnév@citromail.hu
Kétezer-tizenkettő januárjában egy saját honlappal rendelkező, régi és jól ismert étteremnek citromail-es címe van? Ez számomra azt jelenti, hogy még mindig koncepció, marketing nélkül, csak bele a világba működnek a turisztikai szolgáltatók. Minek bármiféle igényesség, jönnek a vendégek úgyis.
Ezt nem tudom másként felfogni, mint az első bekezdésben vázolt kérdésem újrafogalmazásának: Még mindig tátott szájjal a sült galambot várjuk a Balatonnál?
Forrás |
Álljon itt néhány példa az utóbbi években a munkámban, rendezvényszervezés, weboldalszerkesztés vagy online szállásközvetítés folyamán tapasztaltakból:
- Vidéki hotel reakciója foglaláskor a jutalék mértékére vonatkozó kérdésre: Mi nem kérünk vendéget jutalékért! Mi nem dolgozunk jutalékos rendszerben! (laikusoknak megjegyezném, ez a világ minden más szálláshellyel így működik).
- Budapesti kisebb hotel: A weboldalunk nem jól működik, mert a főnök nem tudja kezelni, a kis kolléganő meg szabin van.
- Üdülőkomplexum a Balatonnál augusztusban, délután 5 órakor másnapra történő foglaláskor a szabad szobákat firtató telefonos kérdésemre: A porta vagyok, az értékesítésen nincsenek már bent, majd hétfőtől-péntekig, nyolctól négyig.
- Hotellé avanzsált dunántúli panzió reggelizni óhajtó vendégeinek a recepciós: Sajnos nincsen reggeli, ha kevesebben ennének, mint tíz fő. A reggeli árát természetesen levonjuk a szoba árából.
- Késő őszi balatoni panziós kisgyerekes családnak: Ha fáznak este a szobában, majd szóljanak az ismerősünknek telefonon, aki idejön reggel, és befűt. Kérem, minket ne hívjanak, mert külföldön leszünk.
- Balatoni recepciós telefonos segítségkérése az általunk küldött vendég miatt: Figyelj, léci magyarázd el a vendégednek ... .... mert mi nem értjük az angolját, csak németül beszélünk.
- Elegánsnak tűnő siófoki hotel recepciósa: Ha fáznak éjjel, vegyék ki a pótágyneműt az ágyneműtartóból. Sajnos huzatot nem tudunk adni hozzá, mert a takarítónő már hazament.
A felsorolt példákkal - melyek sajnos negatívan a vidéki szálláshelyek javára billentik a mérleget - nem azt a látszatot szeretném kelteni, hogy Budapesten persze mindenki tökéletes. És azt sem, hogy a turisták néhány rosszul menedzselt vidéki hotel miatt nem választják úti céljuknak Magyarországot.
De Európa boldogabbik nyugati felén megtanulták, Budapesten és néhány fecske elszigetelt magányában most kezdi tanulni: ha nem reagálnak megfelelő gyorsasággal és minőségben az igényekre, elvesztik a vendéget, olyan sokszereplős a piac.
Kellemesen elüldögélve a magyar vendéglátás híres vonzerejének tudatában szépen le maradtunk a mezőnytől minden tekinteteben: a szolgáltatási és marketing koncepcióval, mentalitásban, az épületek designe-val, a nyelvtudással, vonzerőink pr-jával, az élelmiszer és vendéglátás technikai és alapanyag kínálatával.... és sorolhatnám.
Következő bejegyzésemben visszafordulok, és párhuzamba hozom a blog eredeti elképzeléseit és a szakmámat: képes összeállítást láthattok hogyan is megy külföldön a szálloda és étteremipar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése