Babaságok 2 - Lelki fitness nélkül

Az elmúlt három napban - mióta Manóka előre is tud mászni, nemcsak hátrafelé tolatva közlekedni - 360°-ot változott vele a világ és ezzel körülöttünk is. Eddig azt hittem, hogy az a legrosszabb, ha egy nap csak háromszor 10 percet alszik, és az összes házimunkát mellette - vele kell elvégezni. Amit ő persze roppant unalmasnak talált és ezért minden lehetséges módon jelét és hangját adta türelmetlenségének.
Boldog idők!
Hiába ereszkedtem térdre a szakkönyvekben leírtak szerint, és néztem végig, szerveztem át, pakoltam újra a lakást, cseréltem ki az üvegtetejű dohányzóasztalt fára, a kényes textilszőnyeget bambuszra, tettem el derékmagasság fölé a drága dísztárgyakat, tettük zárható szekrénybe a dvd gyűjteményünket, teremtettem bababarát pakolós polcokat és fiókokat a konyhában és a nappaliban, kerestünk elő egy használaton kívüli, régi mobiltelefont. Az nem kell. Ellenben a lelógó asztalterítő, a székpárnák, fotelbetétek, öt kilós terrakotta virágkaspók, a földig érő függöny, a hosszabbító és egyéb vezetékrengeteg a tv mögött, a ruhaszárítón a lepedő, anya mobilja és laptopja mind sokkal izgalmasabbak lehúzni és tépni, tolni és széttaszigálni, beleakadni és lökdösni.Egész nap a baba mögött járok, és mentem a gyereket, a tárgyakat, a virágokat. Valahogy így, emlékeztek?

Forrás