Újabb esküvői dekorösszeállítás: ezúttal zöldben

Annyira bejött - értsd olyan sokan néztétek meg - hogy készítettem  még egy összeállítást esküvői dekor témakörben. A korábbi pünkösdirózsásat itt találjátok.
Ez az esküvő a mi két évvel ezelőtti, szintén házilag tuningolt esküvőnkről szól.
Az elkészítésben a prímet húgom és barátnőink vitték, akiknek ez úton is még egyszer köszönet. Be kell vallanunk, hogy nagy szerencsénk volt, hiszen profi virágkötőkkel és egy, a végzettségén messze túlmutató kreativitású fazekassal könnyebb a díszeket elkészíteni. De megígérem, hogy ősszel, az első adandó alkalommal készítek pár műhelyfotót.

De visszatérve az esküvőhöz: zöld szín mániám érvényesülésének engedett a párom, és szerencsére a hely adottságai is.
Így került az asztalra textilszalvéta, melyen a szalvétagyűrű házilag 'gyártott' nyuszifülből (eredetileg Gyapjas tisztesfű azaz Stachis byzantina névre hallgató virág) volt, mellette az ültetőkártya pedig borostyánlevél, lemosva és aranyfilccel megírva:


A szalvétákat napokkal előtte elkészítettük, a hűs szobában egy bélelt dobozban vártak sorsukra. A virág levele közben megszáradt, de színét és formáját is hibátlanul megőrizte, így nem tört a lehúzásnál sem. A vendégsereg pedig nem győzte találgatni, mi ez a bársonyos anyag...





Én asztali díszekben az apróbb darabokat kedvelem: könnyebben mozgathatóak, ha egy, a vártnál nagyobb tál érkezik, és látom tőle a szemben ülő vendéget is.

Így ezek a mini zöld kerámia kaspók élővirág összeállításokkal kerültek az asztalokra, szintén a zöld és fehér árnyalataiban: borostyánlevél, krizantém, rezgő, minirózsák, szárított hortenzia voltak a fő alkotó elemei.

A virágokat és kaspókat is sikerült egy nagykerből beszerezni, így nem voltak annyira húzósak. Igaz, most van otthon 30 db egyforma zöld kaspónk... ha valakit érdekel, szívesen kölcsönadom.

A menü- és italkártya egy lapon volt. Ez is házilag készült, A4-es pasztell sárga lapokra nyomtatva bordó betűszínnel, és hengeresen összeragasztva. Így szintén pár forintból megúszható, és a sorsukat látva nem is hiszem, hogy ennél több kell.

És az asztal összképe... nehéz eltalálni, hogy valóban harmonikus legyen a sok zöld együtt. Maximalista húgom otthon több próbateríték-verziót is kirakott, hogy megtaláljuk az igazit. Ami szerintünk ez lett:

Áttetsző futó az asztal közepén, hosszan, így hagyta érvényesülni a többi díszt. Zöld virágszirmok, átlátszó, üveg mécsestartók zöld árnyalatú teamécsesekkel minden terítéknél. A mécseseket köszönőajándéknak szántuk, de sajnos elfelejtettük a vendégeknek elmondani, így utólag kellett elosztogatni. De még mindig van vagy harminc darab. Ha esetleg valakinek szüksége lenne pár egyforma üveg teamécses tartóra...

És egy összkép:

Sajnos egy túlbuzgó felszolgáló betett az asztal közepére egy azúrkék színben virító szódáspalackot... ami szomorúságunkra több képen is visszaköszön. De azért érezhető az összhatáson az átgondoltság. És a házi praktikák sem rontottak rajta.

A mennyasszonyi csokor sem volt hagyományos: a lányok ismerve titkos vágyam, egy táska-csokrot készítettek. A kis fehér szatén táska eredetileg teledíszítve kagylóhéjból készült gyöngyökkel és vastag fogantyújával egy veszprémi turkálóban üldögélt már jó ideje. Kemény háromszáz forintért megszántam, bár én eredetileg a gyöngyökkel terveztem valamit. A lányok aztán legszedték róla a gyöngyök nagy részét, és telepakolták csodaszép apró fejű fehér orchideával és borostyánnal. Imádtam! Éjjel, mikor kész lettek, rögtön megmutatták, így négyen bőgtünk a garázsban...

Hozzá ez a vőlegény-kitűző passzolt:

A templomról se feledkezzünk meg! Ugyanaz a puritán kis templom volt a helyszín, mint a pünkösdi esküvőnél. Így ide csak az úrasztalra és a padsorokra került virág:

Azért remélem tudtam ötleteket adni a Ti esküvőtökhöz is!

Miért szétszedhető a gyerekkád dugója?

Manóka 1 hetes kora óta gyötör minket a kérdés: miért szétszedhető a gyerekkád dugója? Képzeljetek el két darab piros 20 forintos méretű műanyag korongot. A vízszintes korongban van egy kereszt alakú vájat, amibe bele lehet szorítani merőlegesen a másik korongot. Ez a tulajdonképpeni fogója, amivel ki lehet csavarni magát a dugót.
A kádat kölcsönbe kaptuk, magunktól nem vettük volna meg, drágának találtuk a neten böngészve. De az első hét óta mély szerelem fűz bennünket hozzá, annyira bejött. Innen is köszönet barátainknak a kölcsönkádért! Az első időszakban fektetve, majd ültetve fürdethető a baba. Tartozik hozzá két tartógerenda is, amit a kádra keresztbe lehet fektetni, így magasabbra kerül a babakád, kényelmesebb a fürdetés. Valahogy így:

Forrás

Minden este felmerült bennünk a kérdés, miért is áll két, szétszedhető részből a káddugó.
Pár napja férjem "Megvan, rájöttem!" kiáltására rohantam be a fürdőszobába, ahol is Manóka az üres, habos oldalú kádban üldögélt kicsit csalódottan a fürdetési idő kellős közepén. Értetlenül néztem vigyorgó férjemet, aki a káddugót mutogatta nagy lelkesen. "Rájöttem, miért van két része a káddugónak! Miután teleengedted a kádat, le kell szedni a felső részét, amivel ki lehet tekerni, mert a Baba le tudja engedni a vizet."

Levendulaláz: szirupok és szörpök

A levendulaszirupom...

... és a szörpöm.

A cseresznyeőrület után elkapott a levendulaláz, így kicsiny családom egy hétig levendulaillatban lebegett. Levendularajongásom régebbi keletű, szűkebb pátriárkámban, Tihanytól pár km-re felnőni egyet jelent a levendulaillattal születni. De hosszú évekig csak párologtatni, a szekrényekbe és dekorációként éltünk vele. De tavasszal a csopaki Tamás pince levendulaszörpje levett a lábamról. Színe, illata és íze szerelem volt első látásra.

Forrás

Megrészegedve a lehetőségtől, a neten kutakodva kerestem pár receptet, miből lehetne kiindulni.
Megfosztottam virágjaitól az albérletünk levendulabokrait, és este a tv előtt le is szedtem a virágokat a szárukról. Limaránál a szirup, míg Sajtkukac oldalán pedig a szörp receptjébe szerettem bele. Mindkettőt kipróbáltam, némi fazonírozással, és a kicsiny adagok ellenére kezd népszerű lenni. Párom távolságtartását a gyümölcssalátájára öntött szirup törte meg, vendégeinkét a vanilia fagyin csordogáló kis patakok.

A környezetem lelkesedése ellenére számomra az első általam készített szörp csalódás volt: Tamás szörpjének színét és ízét vártam, de az elmaradt. Az összetevői között levendulafőzetet írt, így utánanéztem, hátha ez a megoldás.
De úgy tűnik, Limara szirupreceptjének kiegészítése adta meg a választ: citromsav a citromlé helyett és egy éjszakás ázás.

Nyilván nemcsak az arányok, de az illóolaj tartalom is fontos, ami fajtánként és termőterületenként különbözik. Tihanyban annyira magas az olajtartalom a növényekben, hogy telepítésük után pár évvel már a tőzsdén jegyezték és keresettsége megelőzte a francia levenduláét. Na ezt a minőséget nehéz elsőre hozni az alföldi sívóhomokon.

Még van virág, így egy második főzést is tervezek, bizonyítandó fentebb felállított tételemet.
Jó kisérletezést mindenkinek!

Virágelméletek pünkösdi rózsával: esküvő_2

Végre eljutottam odáig, hogy átválogassam az esküvői képeket, hogy meg tudjak Nektek mutatni pár egyszerű, mutatós, költséghatékony és épp ettől olyan zseniális ötletet. Az olcsóság rovására természetesen nem mehet a minőség és az esztétika. Az ötletek nagyobb része a menyasszonyt dicséri, de volt része benne a teljes baráti körnek és szerényen nekem is.

Az első esküvős bejegyzésben egy pünkösdirózsás menyasszonyi csokor képe szerepelt, ez adta az ötletet, de az inverzéhez.
Ez az ötletadó csokor:

pünkösdi rózsás menyasszonyi csokor a wedding design-tól

és ami lett belőle: színeiben itt a pünkösdi rózsa lett a sötét és a minirózsák pedig a világos tónusúak. Mindez azért, mert a menyasszony ruháján az öv a sötétebb pünkösdi rózsák színével egyezett meg.

a többi virágdísz is otthoni gyártmány: a templomiak egy részét aztán az étterembe átszállítottuk a ceremónia után; de kerültek a padsorokra is. A díszekben a fehér krizantén, a jázmin, rezgő, a borostyán dominál. Szerintem tökéletesen illett a kicsi és puritán református templomunkhoz:

Ugyan a virágok az esküvő egyik legmutatósabb dekoratív eleme, de akadnak még olyan apróságok, amiket érdemes megnézni. A vőlegényt munkája a hajókhoz és a Balatonhoz köti, így lett a meghívó palackposta:

házilag kivitelezve: kis, 0,25-ös borosüvegek lemosva, új dugók a gazdaboltból, szaténszalaggal felerősített címzés színes kartonpapíron ezüstfilccel írva. A nyomdában elegendő volt csak egy pauszpapírra nyomtatott kis ív és az ötletes szöveg...

Az ültetőkártyák is ebben a témakörben maradtak: dugóból és kartonból készített apró vitorlások:

Még akadt pár megjelenítésre érdemes ötlet, de sajnos arról nem készültek házi fotók. Megpróbálom a hivatalos fotósokkal felvenni a kapcsolatot, és szerezni Nektek pár, nagyobb esztétikai gyönyört jelentő profi képet is. Addig is kellemes merengést a Ti esküvőtök díszeihez.

Cseresznyés játékok 2: cseresznyés gombóc és csokoládés cseresznyelekvár

Kicsi családom nagy örömére tovább folytattam a hétvégén a cseresznye-őrületet. A szilvás gombócban cseresznyére cseréltük a szilvát:

Cseresznyés gombóc

készült pár üveg cseresznyebefőtt és éppen most folyik egy új recept, a csokoládés cseresznyelekvár készítése. De sajnos ezzel vége is a cseresznyeszezonnak a részünkről, mert mindkét fáról lefogyott a gyümölcs. Eddig tartott az első bejegyzés, amit pár nap szünet követett.
Érkezett ugyanis egy nagy zacskó meggy, az a finom nagy szemű, amitől kicsit megnőtt az itthoni tennivalók száma. Válogatás, mosogatás, csumázás és magozás után a nagyja magozott meggybefőttként végezte a kamrapolcon. A kicsit hibásak némi korrekció után a csokis cseresznyelekvárban végezték. Így a cseresznye aránya jelentősen csökkent, és csokoládés cseresznyés meggylekvárról beszélhetünk. Na azért nem ezt a nevet írtam fel a címkékre, nem leütésre fizetnek.

Íme a végeredmény:

Csokoládés-cseresznyés meggylekvár

cseresznyék és meggyek

Olyan kis szépek, szinte sajnálom majd felbontani őket! A bájos kis üvegeket a Sparban lőtte a párom, nagyon büszke vagyok rá! Jó befőzögetést mindenkinek!

Használtcikk piac avagy nagybani garázsvásár

Kedvenc filmsorozataim egyikében, a Gilmore girls sokszori ismétléseiben mindig irigykedve néztem a garázsvásárokat, ami persze más amerikai filmekben is fel-fel bukkan. Olyan jó a sok régi, unalmas és számunkra érzelmileg értéktelen tárgytól megszabadulni, ezzel felszabadítani magunkat lassan terhessé váló gondolatoktól, hogy helyet adjunk az újnak: színeknek, formáknak és ezzel friss gondolatoknak és ötleteknek. A legmegnyugtatóbb pedig az, ha ezek a tárgyak, melyeknek titokban kicsit szívén viseljük a sorsát, olyan gazdát kapnak, akiknél új életet kezdhetnek és becsülik annyira őket, hogy fizetnek is érte pár forintot.
Ugyan tavaly ősszel költöztünk új városba, melyet egy kisebb lomtalanítás megelőzött már, de még mindig akadt olyan tárgy, ami a fent emlegetett sorsa jutott. Páratlanná vált mécsestartók, megunt díszüvegek, stílusváltás miatt otthontalanná vált dísztárgyak, táskák, fülbevalók, csecsebecsék.
Családom erősebben és kevésbé hitetlenkedő tagjait feltüzeltem és hasonló sorsúvá avanzsált tárgyaikkal együtt kivonultam az idén nyitott balatonfüredi termelői és használtcikk piacra.
A helyfoglalás érkezési sorrendben volt, és mivel nem akartam pár tárgyért egy órával korábban odamenni, így rutinosan egy összecsukható asztalt is bevágtunk a kocsi csomagtartójába, és a piacnyitás előtt pár perccel berobogtunk a tetthelyre, a vásárcsarnok nyugati (helyieknek az SZTK felőli) bejáratához. Egy akkor még inkább hidegnek, de a májusi napsütés megérkeztével jótékonyan hűvösnek tűnő helyre felállítottuk az asztalt, és pár perc alatt kipakoltam rá az árut. Még az első órában megjött az első vevő, aki elvitte a család által leggiccsesebbnek tartott tárgyak egyikét. Minden porcikámban éreztem, hogy jó napnak nézünk elébe.
Mérhető volt a különböző generációk eltérő időpontokban való érkezése: kora reggeli kutyasétáltatók és futók, biciklizők; nagymama korosztály a közeli katolikus templomból mise után; középosztály és családok a kényelmes vasárnapi reggeli után; és kósza német turisták minden időpontban. Mindenki talált az ízléséhez való darabot: görög réz váza és angolszász flitteres angyalka, bőr patkó pénztárca és műanyag minihátizsák, köves fülbevaló és neon színű fényképezőgéptartó, kalocsai tálka és vintage bortartó.... az utóbbi 40 év stílusainak keresztmetszete miniben.
Közben jöttek a rég látott ismerősök, és jó volt érezni, hogy most ők rohannak, nem én, engem helyhez köt a stand. A vásárlóknak is nagyon vasárnap volt: csevegtek, érdeklődve hallgatták egy-egy tárgy történetét.
Egy pár percnyi szabadidőmben el-el beszélgettem néhány árussal, a sétabot faragó bácsival, borásszal, fazekassal, textiljáték varróval.
Jó érzés volt a néhány maradék aprósággal és rengeteg sikerélménnyel hazamenni.

Ugyan erről nincsen fotóm, de kerestem egy idevágót a Gilmore Girls-ből, Mrs Kim üzlete:

Forrás

Jó egy ilyen "garázsvásár": ismerkedsz, új dolgokat engedsz be az ajtón, miközben békével engeded el a régieket. Közösséget kovácsol, sikerélményt és ötleteket ad. Valódi garázsvásárt is kellene rendezni. Ha akadna, aki segítene a szervezésben....??

Hogy mi volt a mi standunk sikerének a titka? sokan kérdezték már ott a helyszínen is, íme pár tanács kezdő vásározónak:
- a tárgyak, attól, hogy régiek, nem kell, hogy koszosak legyenek. A lehetőségekhez képest elmosva, törölgetve, fényezve kerültek az asztalra; a táskák kitömve; az ékszerek tartóra.
- az asztalra is érdemes igényesen elrendezni a tárgyakat: a nagyobbak hátulra, az alacsonyabbak és apróbbak előre, a törékenyebbek ne a szélére.. és lehetőleg jól látszódjon az ár.
- mindenen árcédula volt, amiből persze több tárgy esetén lehetett alkudni. Így elmaradt a vevő folyamatos és kissé kellemetlen  kérdezgetése, és hitelesebb is az egész. A félénk vevő is mer vásárolni.
- becsomagoltuk a tárgyakat a vásárláskor, a törékenyek újságpapírba, az apróságok egy-egy kis (használt) zacskóba kerültek.
- mosoly!!! :-)

Szerencsés kalandokat a vállalkozó kedvűeknek!!
És ha nekem nem hisztek, íme néhány korábbi tapasztalat Katától, a Kicsi Ház blogból és Ökoanyutól.

Cseresznyés játékok: képviselőfánk újratöltve

A Nők Lapja 22. számában találtam egy Epres-tejszínes képviselőfánk receptet Lajos Mari változatában. Ez első hallásra kicsit messze van a cseresznyés-vaníliás fánkoktól, amiket végül is elkészítettem.

 
De ha elmondom, rögtön megértitek, hogy a már említett édesség fényképe más fantáziáját is megmozgatta volna, nem is beszélve az albérletünk nem túl nagy, de annál finomabb cseresznyefájának hatalmas piros golyói. Vendégségbe mentünk délután, így már ürügy is találtatott a konyhai délelőttre. Előrelátóan dupla adag képviselőfánk tésztát készítettem, mert állítólag le lehet fagyasztani, így a következő alkalommal már csak pillanatok műve lesz a vasárnap délutáni finomság vagy váratlanul betoppanó vendégek kényeztetése.
Az eredeti recepthez képest én kisebb fánkokat sütöttem, sokkal vonzóbbak lettek a tálon és az elfogyasztásuk is könnyebb. Ahhoz képest, hogy a képviselőfánkok kinézete mindig azt az érzést keltette bennem, hogy ez egy nagyon bonyolult süti, meglepve tapasztaltam, hogy nem! Némi tűzhelyen való kevergetés árán igen hamar kész lett a tészta, és akkor már csak türelem kell a sütögetéshez. Valahogy így nézett ki egy tepsi a szaunára várva:

A kész kis pöffeteg gombára hasonlító golyócskákat megskalpoltam, majd olvasztott csoki és olaj keverékével kiöblítettem. Itt éppen a töltelékre várnak a csokifürdő után:

Gyorsan telekanalaztam őket meleg vanília pudinggal, és telepakolgattam a kis hajókat magozott cseresznyeszemekkel. Ez lett a végeredmény:

Valóban, elsőre elég macerás a süti, de igazából sok rövid fázisból áll. Így egy időhiányban szenvedő is kényelmesen el tudja készíteni, hiszen egy-egy  kis szünetben épp elkészül egy fázissal: magozás, fánksütés, töltögetés...
Jó sütögetést mindenkinek!