Használtcikk piac avagy nagybani garázsvásár

Kedvenc filmsorozataim egyikében, a Gilmore girls sokszori ismétléseiben mindig irigykedve néztem a garázsvásárokat, ami persze más amerikai filmekben is fel-fel bukkan. Olyan jó a sok régi, unalmas és számunkra érzelmileg értéktelen tárgytól megszabadulni, ezzel felszabadítani magunkat lassan terhessé váló gondolatoktól, hogy helyet adjunk az újnak: színeknek, formáknak és ezzel friss gondolatoknak és ötleteknek. A legmegnyugtatóbb pedig az, ha ezek a tárgyak, melyeknek titokban kicsit szívén viseljük a sorsát, olyan gazdát kapnak, akiknél új életet kezdhetnek és becsülik annyira őket, hogy fizetnek is érte pár forintot.
Ugyan tavaly ősszel költöztünk új városba, melyet egy kisebb lomtalanítás megelőzött már, de még mindig akadt olyan tárgy, ami a fent emlegetett sorsa jutott. Páratlanná vált mécsestartók, megunt díszüvegek, stílusváltás miatt otthontalanná vált dísztárgyak, táskák, fülbevalók, csecsebecsék.
Családom erősebben és kevésbé hitetlenkedő tagjait feltüzeltem és hasonló sorsúvá avanzsált tárgyaikkal együtt kivonultam az idén nyitott balatonfüredi termelői és használtcikk piacra.
A helyfoglalás érkezési sorrendben volt, és mivel nem akartam pár tárgyért egy órával korábban odamenni, így rutinosan egy összecsukható asztalt is bevágtunk a kocsi csomagtartójába, és a piacnyitás előtt pár perccel berobogtunk a tetthelyre, a vásárcsarnok nyugati (helyieknek az SZTK felőli) bejáratához. Egy akkor még inkább hidegnek, de a májusi napsütés megérkeztével jótékonyan hűvösnek tűnő helyre felállítottuk az asztalt, és pár perc alatt kipakoltam rá az árut. Még az első órában megjött az első vevő, aki elvitte a család által leggiccsesebbnek tartott tárgyak egyikét. Minden porcikámban éreztem, hogy jó napnak nézünk elébe.
Mérhető volt a különböző generációk eltérő időpontokban való érkezése: kora reggeli kutyasétáltatók és futók, biciklizők; nagymama korosztály a közeli katolikus templomból mise után; középosztály és családok a kényelmes vasárnapi reggeli után; és kósza német turisták minden időpontban. Mindenki talált az ízléséhez való darabot: görög réz váza és angolszász flitteres angyalka, bőr patkó pénztárca és műanyag minihátizsák, köves fülbevaló és neon színű fényképezőgéptartó, kalocsai tálka és vintage bortartó.... az utóbbi 40 év stílusainak keresztmetszete miniben.
Közben jöttek a rég látott ismerősök, és jó volt érezni, hogy most ők rohannak, nem én, engem helyhez köt a stand. A vásárlóknak is nagyon vasárnap volt: csevegtek, érdeklődve hallgatták egy-egy tárgy történetét.
Egy pár percnyi szabadidőmben el-el beszélgettem néhány árussal, a sétabot faragó bácsival, borásszal, fazekassal, textiljáték varróval.
Jó érzés volt a néhány maradék aprósággal és rengeteg sikerélménnyel hazamenni.

Ugyan erről nincsen fotóm, de kerestem egy idevágót a Gilmore Girls-ből, Mrs Kim üzlete:

Forrás

Jó egy ilyen "garázsvásár": ismerkedsz, új dolgokat engedsz be az ajtón, miközben békével engeded el a régieket. Közösséget kovácsol, sikerélményt és ötleteket ad. Valódi garázsvásárt is kellene rendezni. Ha akadna, aki segítene a szervezésben....??

Hogy mi volt a mi standunk sikerének a titka? sokan kérdezték már ott a helyszínen is, íme pár tanács kezdő vásározónak:
- a tárgyak, attól, hogy régiek, nem kell, hogy koszosak legyenek. A lehetőségekhez képest elmosva, törölgetve, fényezve kerültek az asztalra; a táskák kitömve; az ékszerek tartóra.
- az asztalra is érdemes igényesen elrendezni a tárgyakat: a nagyobbak hátulra, az alacsonyabbak és apróbbak előre, a törékenyebbek ne a szélére.. és lehetőleg jól látszódjon az ár.
- mindenen árcédula volt, amiből persze több tárgy esetén lehetett alkudni. Így elmaradt a vevő folyamatos és kissé kellemetlen  kérdezgetése, és hitelesebb is az egész. A félénk vevő is mer vásárolni.
- becsomagoltuk a tárgyakat a vásárláskor, a törékenyek újságpapírba, az apróságok egy-egy kis (használt) zacskóba kerültek.
- mosoly!!! :-)

Szerencsés kalandokat a vállalkozó kedvűeknek!!
És ha nekem nem hisztek, íme néhány korábbi tapasztalat Katától, a Kicsi Ház blogból és Ökoanyutól.