Levendulaláz: szirupok és szörpök

A levendulaszirupom...

... és a szörpöm.

A cseresznyeőrület után elkapott a levendulaláz, így kicsiny családom egy hétig levendulaillatban lebegett. Levendularajongásom régebbi keletű, szűkebb pátriárkámban, Tihanytól pár km-re felnőni egyet jelent a levendulaillattal születni. De hosszú évekig csak párologtatni, a szekrényekbe és dekorációként éltünk vele. De tavasszal a csopaki Tamás pince levendulaszörpje levett a lábamról. Színe, illata és íze szerelem volt első látásra.

Forrás

Megrészegedve a lehetőségtől, a neten kutakodva kerestem pár receptet, miből lehetne kiindulni.
Megfosztottam virágjaitól az albérletünk levendulabokrait, és este a tv előtt le is szedtem a virágokat a szárukról. Limaránál a szirup, míg Sajtkukac oldalán pedig a szörp receptjébe szerettem bele. Mindkettőt kipróbáltam, némi fazonírozással, és a kicsiny adagok ellenére kezd népszerű lenni. Párom távolságtartását a gyümölcssalátájára öntött szirup törte meg, vendégeinkét a vanilia fagyin csordogáló kis patakok.

A környezetem lelkesedése ellenére számomra az első általam készített szörp csalódás volt: Tamás szörpjének színét és ízét vártam, de az elmaradt. Az összetevői között levendulafőzetet írt, így utánanéztem, hátha ez a megoldás.
De úgy tűnik, Limara szirupreceptjének kiegészítése adta meg a választ: citromsav a citromlé helyett és egy éjszakás ázás.

Nyilván nemcsak az arányok, de az illóolaj tartalom is fontos, ami fajtánként és termőterületenként különbözik. Tihanyban annyira magas az olajtartalom a növényekben, hogy telepítésük után pár évvel már a tőzsdén jegyezték és keresettsége megelőzte a francia levenduláét. Na ezt a minőséget nehéz elsőre hozni az alföldi sívóhomokon.

Még van virág, így egy második főzést is tervezek, bizonyítandó fentebb felállított tételemet.
Jó kisérletezést mindenkinek!