A tegnapi bejegyzésben megmutatott képek technikája, stílusa annyira megfogott, hogy továbbiak is készültek.
Egy, a keleti stílust, a színeket szerető, vagány barátosnémnak készült a következő kép. Sajnos erről már csak becsomagolt állapotában készült egy gyors kép, de még így is látványosnak érzem.
Itt a keretet is feldíszítettem, nem csak a belsőre koncentráltam. A pozitív gondolat is más, a kísérő címke a papír motívumait hozza vissza. A kép készítésekor tudtam meg, hogy ezt a klasszikus elfordított csepp alakú motívumot török uborkának hívják, angolul paisley. Az eredeti motívum egy indiai fenyőtobozokhoz hasonló, finom virágminta,
ami anno a kasmír sálakon jelent meg fekete és piros színekben. Nevét a
régi skót városról, Paisley-ről kapta, ahol a 19. század végén a
hagyományos indiai motívumok alapján hasonló szöveteket készítettek. (forrás: itt) Persze jóval olcsóbban állították elő, mint az eredeti kasmírkecske szőréből készült kézi festésű indiai darabokat. Majdnem sikerült is tönkretenni az európai nagyipari gyártásnak ezt a 15. századtól eredeztethető indiai iparágat, így a 20. század elején komoly állami mentőakcióra volt szükség Indiában.
Bocsánat a kalandozásért a divattörténetben, de csakis egy pár szavas utánajárással tudtam pótolni a paisley szó körüli bizonytalanságaimat.
Ennél a képnél sem az anyagi beruházás volt jelentős, hanem az idő. Az alapanyagok nem változtak a korábbiakhoz képest: képkeret, dekorpapír, idézet, maradék szatén szalagok, gombok, ragasztók, vastagabb és vékonyabb filc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése