Lámpaságok, azaz 2 lámpa SK

Lassan másfél éve lakunk jelenlegi albérletünkben, de még mindig akadnak a tulajdonosok esztétikai ízlésének olyan tanúhegyei, amik szúrják a szemem. Az egyik ilyen az étkező asztal feletti lámpa: elnagyolt, giccses festéssel díszített, a fényt alig áteresztő, nehéz búra. Olyan nehéz, hogy a szabályozható hosszúságú vezeték elvesztette a súlya alatt korábbi funkcióját, és ha egy magasabb vendégünk átnyúlt az asztalon a sóért, majd' beverte a fejét.

Ezt szerettem volna egy funkcionálisabb, könnyedebb és számunkra vállalhatóbb darabra lecserélni. Természetesen mindezt a lehető legmobilabb alkatrészekből és a legkevesebből, mert nem tudni, hogy a következő lakhelyünkön kell-e majd egy lámpa.
A kicsiház blog oldaláról elirigyeltem Kata ikeás kaspójából készült lámpáját (a régi blogon már nincsenek fent a képek, az újon nem tudom, hol van ez a bejegyzés, de azért itt a link, keresgéljetek). Mivel Manó még a nyáron kinyírta két orchideámat leborítva a virágállványt, így most volt véletlenül két ilyen árva kaspóm.
Sógorom segítségével és gépparkjával készítettem egy fa lécet (itt lettem szerelmes az excenter csiszolóba), melyet akrylsprayvel porcelánfehérre fújtam. A Tilkától rendeltünk 2 x 2m piros-fehér pöttyös textilkábelt, majd az egyik nagy barkácsáruházban vettünk 2 csillárfoglalatot és 2 mutatós energiatakarékos izzót. Aztán mindez némi tekergetés és egyensúlykeresés után felkerült a régi csillár helyére. Köszönet érte Hajninak, aki megszervezte és Daninak, aki végrehajtotta a kábel-projektet, és Bencének meg a Páromnak, akik létrát és sört nem kímélve szereltek!

A másik lámpa kicsit hosszadalmasabb projekt volt. Tizenkét éve vettem az Ikeában egy papírbúrás olvasólámpát, aminek a búráját akkori egyszobás albérletem hangulatára decoupage technikával áthangoltam. Szegény lámpa idén szintén Manóka áldozata lett, így kénytelen voltam a búráját feltuningolni. A baleset épp kapóra jött, mert egy ideje már kerülgettem a témát, untam a régi lámpa arculatát. Így nézett ki a baleset után:

Sajnos a terhességem utolsó hónapjaiban már nem volt esélyem eljutni alapanyagbeszerző körútra, így az otthoni készletekből kellett gazdálkodnom. Találtam némi maradék tüll függönyanyagot, egy levélmintás falmatrica megmaradt, fekete, szintén felragasztható kontúrjait, ragasztópisztolyt fogtam, és ez lett belőle:

1) az anyagot méretre szabtam, majd csipeszek segítségével a lámpa kerületét egyenlőre távolságra beosztva ragasztással rakottszoknyát csináltam belőle:

2) Amikor elkészült, hiányérzetem támadt, és akkor találtam ki a matricázást. A matricák dinamikusabbá tették a felületet és stílusra épp a vendégszobába illővé változtatták a lámpát, ahova eredetileg szántam a kész művet. Dupla öröm!

3) Majd belülről, hogy a váz jól megtartsa a búrát és a ragasztás pontatlanságait is eltüntessem, szegélyt kapott sodrott díszzsinórból.

4) Alul szintén a csipeszek segítségével fixáltam, majd megragasztottam az anyagot, és kész is a frissített stílusú lámpa.

És a végeredmény a helyszínen...

... és nagyítva

Ha az elkészült művek nem is a kortárs designe legnagyobb munkái, mégis örülök nekik. Lámpázzon hát mindenki bátran!

Marci baba belépője

Forrás

Akadt egy pár szünet már a blog életében, de talán ez volt a legigazoltabb. Január 5-én megszületett Manó 2.0 azaz Marci baba. Kis koboldarcában hatalmas szemekkel nézelődik délutánonként, sűrű, fekete hajáig bevörösödik oázáskor, ha a popsiját hideg levegő éri, és egyfolytában cicizne két alvás között. Talán így lehetne összefoglalni tevékeny napjait. Ha kicsit lassabb ütemben készül el majd egy-egy bejegyzés, ne csodálkozzatok. Igazoltan vagyok távol :-)
Köszönöm a türelmet és ígérem, azért lesz miért meglátogatni a blogot idén is.

Új évi üdvözlet

"Nam baj Angyalka, én repedten is szeretem".
id. Fábry

A karácsonyi jókívánságokkal ugyan már elkéstem, de az új éviekkel még nem. Mentségemre szóljon, hogy a nagy rokoni és baráti áradatot és a karácsonyi ünnepkört nem is olyan egyszerű 36,5 hetes pocakkal lekezelni. Így lett ez egy utókarácsonyi-új évi bejegyzés.
A fenti mondattal vázoltam is lassan hagyományossá váló karácsonyi szokásaink(m)at és idei bejglisütésünk végkifejletét. Bejgli és zserbósütés közben Fábryt hallgatok, az Ó, Tannenbaum-ot, melyet ugyan lassan már kívülről fújok, de ez a hol finom szatirikus bájjal, hol fekete humorral ábrázolt nosztalgia segít a legjobban az elmélyülésben. Aki nem ismerné, ajánlom meghallgatásra, megkönnyíti a karácsonyi dili túlélését. Azt sajnos nem, hogy a bejgli ne repedjen meg, de ennek a lassan Nobel-díjra is érdemes kérdésnek a megválaszolását nemcsak nekem, de másnak sem sikerült még megtalálnia.

Pedig idén nem panaszkodhatom. December 22-e éjjelére az összes sütemény megsütve, az ajándékok nagyon személyessé téve becsomagolva és ami fő, kivitelezve és megvásárolva, a hűtőben, kamrában pedig tele polcok a három napos menü alapanyagaival. Tudtam, hogy hogyan is terítek, mibe öltözik a gyerek és én, ágyneműk és szobák a vendégeknek előkészítve. Egyedül a férjem sehol, két napi céges karácsonyi partyzások után lezárásképpen Tankcsapdán tombolt szülinapi ajándékként a barátaival hajnalig. Lehet, hogy ezért sikerült? :-)

És egy rövid képes körkép az idei adventről és karácsonyról. Néhány képpel majd találkoztok még a jövőben önálló bejegyzés formájában. Akad itt riszájkling adventi koszorú, ehető ajándék és személyessé tett csomagolás.

Egy kis dekoráció a teraszról ...

... a fürdőből ...

... és a nappaliból.

 

Ajándék személyessé téve ...

... és ehetően: mézes fenyőfa

Kívánunk kicsiny családunk nevében nagyon Boldog, Egészségben, Szerelemben és Szexben gazdag Új évet Mindenkinek, aki volt annyira vállalkozó kedvű, hogy bejegyzéseimből olvasott akár egy sort is. Köszönöm, hogy ennyien érdeklődtetek, és még inkább megköszönöm, ha a jövőben írásban is értékeltek. Virtuális pezsgős kocc!!

Három időkímélő ötlet főzéshez

Mindenkinek fontos az idő, nekem az utóbbi időben Manó és Pocaklakó Y teszi egyre jelentősebbé az idő fogalmát. Így örömmel fogadok minden olyan praktikát, ami segít az élet pénzének megtakarításában, pláne, ha az az unalmas konyhai teendőket gyorsítja.

A Húsleves, A Zeller és a Karalábé
Mindannyian voltatok vagy lesztek olyan helyzetben, hogy csak egy gerezd karalábét vagy zellert használtatok csak el a húsleveshez, a többi meg elfeledve a hűtő hátuljában szépen beszáradt. Vagy hogy mégsem volt már szép csokorpetrezselyem a vasárnapi húslevesbe. Pedig ezek nélkül nem is igazi a húsleves!
Pár hete felhergeltem magam, aminek a következő lett az eredménye:

Egy karalábét és egy zellert megtisztítottam és cikkekre vágtam, a zeller és zöldség zöldjét alapos mosás és némi szárítás után cérnával kis csokrokba kötöttem. Mindez belekerült két zippzáras zacskóba, amit az InterSparban vettem. És máris csak egy mélyhűtőajtó nyitásnyi mozdulattá vált húslevesfőzéskor a leveszöldség a télen.

Sárga- és fehérrépa a levesbe
Tudom, hogy lehet a boltban fagyasztva kapni. De az nem bio Anyu kertjéből, és korántsem ilyen szépen pucolt, szeletelt. A sárgarépa amúgy is két formát kapott. A lencselevesbe nálam valami titokzatos oknál fogva csak gyufára vágva mehet. A végeredmény pedig:

Azt azért vegye mindenki, aki ilyen fajta mélyhűtésre adja a fejét, hogy 2-3 hónapnál hosszabban nem érdemes kalkulálni a mennyiséggel. A zöldségek hajlamosak a hosszabb tárolás alatt bebarnulni és kiszáradni.

Utólagos bejegyzés I.: az Aldiban és a Pennyben is volt már akciósan többféle űrtartalmú zippzáras zacskó, olcsóbban, mint az Intersparból az én szerzeményeim.
Utólagos bejegyzés II.: kelkáposzta levelével és kelbimbóval is működik, szerintem az is finom a húslevesbe.

Csirke konyhakészen sütőzacskóban
Ez a kedvencem: az eredeti ötletet Nigella adta, de ő azon szerencsések közé tartozik, akiknek van vákumozójuk és "saját" hentesük, akinek szintén van ilyen készüléke. Sajnos nekünk egyik sincs, így kicsit magyarosítottam a helyzeten.
Előnye, hogy akár három napig is jól eláll, tovább még nem próbáltam. A vasárnap előkészített adag tökéletes vacsora a hét közepén. Aki leghamarabb hazaér, beteszi a hűtőbe, egy óra alatt kész.
Veszem a sütni szándékozott csirkedarabokat, és alapos epillálás és mosás után besózom egyenként, majd belefektetem a sütőzacskóba. A fektetés rétegezve történik: szalonnacsíkok, paprika, hagyma és fokhagyma gerezdek közé. Majd nagyvonalúan ráloccsantok némi olivaolajat és zölsfűszereket hangulatomnak megfelelően. Alaposan lezárom a zacskót, majd összemasszírozom őket.

Tálcára fektetem, és mehet be a hűtőbe. Esténként megfordítom, hogy minden oldala álljon az alján felgyűlt páclében. Sütés előtt nem szabad elfelejteni megszurkálni. 180-200 C-on sütöm, a felgyűlt léből pedig némi lisztes-tejszínes/tejfölös sűrítéssel pecsenyelé is készülhet. De gyakrabban kerül az összes sült zöldséggel a hűtőbe, finom pirítósra kenve. A képen szereplő adagot én még tovább pirítottam volna, de a család már nem bírt várni :-)

Koffein a Koffe-inben

Már régóta adós vagyok magamnak ezzel a Gasztrokalandok-ba való bejegyzéssel, szeptemberi új kávézó felfedezésemről.

Forrás

Balatonfüred összeségében nem mondható kávézókban szegény városnak. De a parti túlkínálattal ellentétben valahogy az Óvárossal vagy bennszülöttek szerint Faluval sosem bánt bőkezűen a sors az általam ismert utóbbi 30 évben. Akad Művészkávéház, de inkább kocsma Internetsarokkal és a falon szabad helyekre felszorított érdekes festményekkel. Vagy a behalt Diana cukrászda helységében üzemelő műintézmény, évente megújuló bérlőkkel, koncepcióval és berendezéssel, este meccsnézéssel. A Vásárcsarnokban található "új" kávézó sem rossz próbálkozás, de egy hodályban három asztallal sosem lehetne hangulatot teremteni a zöldségvásárlás közben rohangálóknak. (A hely egyéb gasztrokínálatát helyhiány miatt most nem elemezném, de megéri megnézni). Szóval egyik sem az a lélekemelő kávézó hangulat, amikor az ember lánya mered ki a fejéből, kényezteti a testét valami finom itallal és lelkét némi barátnői pletykával.
Ezen változtatott most Nagy Tímea és Kovács Margó, mikor megnyitották a Koffe/In Kávézó és Ételbárt, az új nevét nem tudom üzletház aljában a Polgármesteri Hivatallal szemben.
Szerencsére először a kávézóban voltam, és csak most láttam a honlapjukat, különben ez utóbbinak köszönhetően nem biztos, hogy betértem volna.
Akit a következő 7 sornyi site-elemzés nem érdekel, ugorjon a következő bekezdésre! Szakmailag muszáj megjegyeznem, hogy ha a minimál stílusra törekedett a site, az minden tekintetben sikerült. Minimális info és képanyag, az eredetiség - ami Tímea képeit mindig is jellemezte - még feltárásra vár. Nincs menü, az összes fontos info, mint pl. nyitva tartás, letölthető ét- és itallap, cím a lap aljára került, egy hosszú, a kávézó eszmeiségét megfogalmazni hivatott kisbetűs szöveg alá. Nem túl felhasználóbarát. Az oldal készítője helyében én nem tenném ki a nevem, a honlapkészítés összes ergonómiai és optimalizációs szabályát áthágja a kész mű. Reméljük, ez még javul, és hamarosan tükrözi a kávézó valódi jellemét.
Első alkalommal a nyitó hétvégén tévedtünk be, és azt elmondhatom, hogy jól tettük: az eredeti berendezés, az ajándéktárgyak, bögrék, teáskannák, kimért és helyben fogyasztható teák, fair trade csokik hívogató hátteret teremtettek a pultban felhalmozott finomságoknak. Salátaöntetek és alapanyagok, sütemények az arácsi cukrászdából csábító frissességben.
Az itallap szintén kiemelendő, a kávé és teavariációk hosszas töprengésre késztetik még a rutinos, határozott teázókat/ kávézókat is.

Következő, októberi látogatásomkor csak némi sütielvitelre volt időnk, de örömmel konstatáltam, hogy a hely fejlődik: a stílustalan alumínium asztalok és székek fonott fotelekké és kanapékká változtak, még több zölddel, a bögre- és salátakínálat is bővült. Sajnos nem találtam a pulton az a fonott tálcát, amiben névjegykártya méretben gondolatok, idézetek voltak felhalmozva a vak szerencsére bízva a választást.
Első látogatásunkkor pár szót váltottunk Tímeával több mindenről, közösen megállapítva, hogy valahonnan ismerősök vagyunk egymásnak. Hatalmas lelkesedéssel, szívügyeként beszélt a helyről. Kívánom, hogy a lelkesedés tartson ki még sokáig!

Utólagos bejegyzés (2013 február 28): Legújabb hírem, hogy már kézzel készített csokibonbonokat is árulnak a kávézóban. A hír ellenőrzésekor vettem észre, hogy a weboldal teljes átalakuláson ment át. Végre látni Tímea képeit, tele sok új menüponttal, vibráló színek és formák. Külön kiemelendő a helyszínen árult bögrék, teáskannák és egyéb tárgyak ajándékcsomagként való megrendelésének lehetősége. Gratulálok, igazán fantasztikus lett!

2015. augusztus: A korábbi kellemes tapasztalatok alapján betértünk ide egy barátnőmmel egy kávéra. Szerencsére csak ennyire. Egy tanulónak kinéző felszolgáló, használtnak látszó torták a vitrinben, pecsétes és pohárnyomokkal díszített itallap, koszos asztal, agyonhasznált ülőpárnák... sajnos kihagyhatóvá vált a hely.

Újra használt cikk piac avagy devecseri lomiskörkép

Korábbi használt cikk piaci bejegyzésemben a garázsvásárok és lomis piacok filozófiáját fejtegettem saját árusítói és vevői tapasztalataimon keresztül.
Családom nőtagjaival egy kellemes októberi szombaton nekivágtunk az ismeretlennek, hogy felderítsük a híres devecseri lomisok törzshelyét.

Forrás

Köztudott, hogy a roma kisebbség régóta benne van a szemétbizniszben határokon belül és túl. Felosztott és titkolt osztrák és német lomtalanítási listák és területek alapján működnek. Az avatatlanoknak kissé félelmetesnek is tűnhetnek az ebből élő klánok viselkedése. Ausztriában tél végén a záráshoz készülődő hotelek és hütték nem is viszik el a szemétlerakókhoz a vendégek által ottfelejtett síruhákat és léceket. Azt mondják rá, minek, majd a magyarok elviszik. Ugyan én nem ismerek élő embert, aki lomisnál vett használt lécet, de nagyon düböröghet az ipar, mert tele vele a veszprémi, devecseri piac.
A piac megtalálása számunkra kicsit kalandosra sikerült. Sajnos akkor még nem tudtam hogy weboldaluk is van. Devecserig könnyen elnavigáltuk magunkat az országúti táblák alapján. De a településen gps-ünk már csak a helyi lakosokból állt, így egy 5 km-es sugarú körben keringtünk egy órát, mire egy használható eligazítást kaptunk. Egy néni a kezdetkor a határ felé irányított minket, egy bácsi Sümegnek az erdőbe.... Aki szeretné könnyen megtalálni a devecseri használt cikk piacot, az keresse a város szélén a volt laktanyát, annak épületei között működik a piac. A parkoló a területen belül van, 400 forintért akár fél órát is araszolhatsz, mire egy gombás-töröttüveges aljnövényzetben leparkolhatsz. És közben imádkozol, hogy ne nyissa rád az ajtaját a melletted álló majd beszálláskor. A parkolásparásoknak javallott kint megállni, a bejáratnál, az út mentén.
A piac felhozatala stílusra nem sokban különbözik a hagyományos lomis helyektől. Lakásdekorációk az elmúlt 50 év lenyomatával, befőttesüvegek, millió bögre és páratlan tányérok, lámpák, műanyag nyílászárók, szőnyegek és bútorok. Autógumik, sílécek és biciklik minden korosztálynak és méretben. Mezőgazdasági kisgépek, használt ruha, karácsonyfadíszek, sparhelt, jancsikályha és parketta... talán még harcoló ukrán alakulat is lapulhat az egyik épületben. A házak közötti szűk betonutakon állandó a dugó: áru érkezik és távozik, hatalmas, drága jeepek és koszlott teherjárművek vezetői vitatkoznak, dudálgatnak egymásnak. A piac méretében hatalmas, a laktanyaépületek berendezése ad hoc, fűtetlenek és a legtöbb koszos. A behordott áru sokszor azért sérült, mert a legtöbb helyen rendszer nélkül dobálják egymásra. Az ajtóban üldögélő idősebb női klántagok bagóznak, a férfiak fel-alá lődörögnek, kávézgatnak.
A legtöbb helyen lehet és kell is alkudni. Elvárják. A piac igazi lényege, hogy a vágyott árut annyiért vegyük meg, amit nekünk ér, és az árus annyiért adja el, amit neki ér. Ezt a két nézőpontot élvezetes alkuval közelíti egymáshoz a két szereplő. Kata barátnémhoz és rutinos családjához képest én kezdő vagyok alkudozásban. Nálam kb. ezek a párbeszédek a sikeresek:
Teljesen lázba jöttem egy térdig érő hatalmas fém-üveg lanternától, aminek a bolti ára 10 ezer körül mozog. Amit érthetően sajnáltam érte mindig is. A tárgy megpillantásakor fontos a higgadtság és a gyors állapotfelmérés. Ennek egy üvege hiányzott, ami kb. 500.- Ft lehet az üvegesnél. A bolt gazdája épp kávézott, de csészével együtt rögtön mellettünk termett.
- Hallgatom! - indított felkészülve a variálgatásomra.
- Mi ennek az ára?
- 1000.- Ft (én már ennek is örültem, mint majom a farkának, de lássuk meddig feszíthető a húr)
- Szívem, ennek a lámpának az egyik üvege törött, most el kell vinni az üvegeshez... - kezdtem kedvesen, de vontatottan, némileg unottan (a hangszín nagyon fontos, higgyétek el)
- Hallgatom.  - maradt az induló álláspontnál, de azért a szeme már mosolygott.
- 500.-ért?
- Legyen. - válaszolta. (gyorsan mondta, neki tuti ingyenben volt)
- Maga egy értelmes férfi, magával lehet beszélni! - próbáltam elismerésem kifejezni de nem elkötelezni magam.
- Hát  Drága, ha egy csinos nő így kezdi, hogy Szívem...
Ezen a ponton megköszönve a lanternát gyorsan eljöttünk, ki tudja mit mondana még a hét hónapos nagy hasamnak.
Persze vannak morci, álláspontjukból és az árból egy fillért engedni nem akarók is. Ezeket én rögtön otthagyom, nem is foglalkozom velük. Akad másik árus és áru is. Ez piac, ahol pedigree nélküli tárgyak cserélnek gazdát, azért ezzel legyen minden szereplő tisztában.

A lámpást sajnos otthon kellet hagynom, nem tudtuk magunkkal hozni, túl tele volt a kocsi. Ezüst színben majdnem így néz ki:

Forrás

 Hamarosan közeleg a karácsony, a DIY-mániások ne habozzanak, induljanak alapanyag beszerző körutakra, mertaz árak itt is felmennek az ünnepekre, nemcsak a vásárcsarnokban a halé.
Jó vadászatot mindenkinek!

A töltött nyúl

Évekig nézegettem az olasz henteseknél a konyhakész töltött nyulakat, de sosem támadt vágy bennem a nyúlevésre. Az elmúlt években egyre többször került a nagycsaládi asztalra nyúlhús, és én is eljutottam arra a pontra, hogy készítsek belőle valamit. Az első ismerkedős körben rozmaringos sült és paprikás lett belőle.
Utoljára pedig a kicsontozott, töltött nyulat kíséreltük meg elkészíteni, hatalmas sikerrel.
A kicsontozást kíváncsiságból Párom vállalta magára, pláne, hogy a célból előző nap beruházott egy vadonatúj Fiskars filézőkésbe. Csak ajánlani tudom. Akinek nincs pénze vagy ideje egy Zwillingre, mint jelen esetben nekünk, optimális választás helyette.
Az előző és fent is említett  nyuszis bejegyzésemben találtok egy videót egy vérbeli olasz hentestől, aminek az alapján történt a filézés, most is hibátlanul.
Én közben elkészítettem a tölteléket: egy szikkadt zsemlét összetéptem és tejbe beáztattam, a nyuszi máját és veséjét apróra vágtam-kapartam és egy diónyi vöröshagymán megpirítottam, sóztam, borsoztam, majd 2 evőkanál száraz fehérborral összepároltam. A kétféle anyagot összekevertem, amikor a májas már kézmelegre hűlt, majd hozzácsaptam még egy tojást.
Előkészítettem a szalonnát: egy helyi hentestől beszereztünk 90 dkg saját készítésű füstölt kolozsvári húsos szalonnát. Ebből szeltem kb. 40 dkg-nyi vékony szeleteket. Cél, hogy olyan hosszúak legyenek, mint a kiterített nyúl keresztben (ca. 24-26 cm).
A nyuszihúst egy vágódeszkára terítettem és ráfektettem a szalonnaszeleteket.

szalonnával borítva a kicsontozott nyúl

Majd ráhalmoztam a tölteléket, és szorosan feltekertem.

a töltelék ráhalmozva

Feltekerve, szalonnával tamponálva

A közepére esztétikai okokból, a végeire pedig a töltelék kiesése ellen is tettem egy-egy szelet szalonnát. Majd spárgával hosszában és keresztben is összekötöztem. Olivaolajjal vékonyan bekentem és megszórtam szárított rozmaringgal és egy kis borssal. Friss ággal jobb, amit a spárga alá be lehet szorítani, de sajnos nem volt otthon. Sót külön nem használtam a húshoz, mivel a szalonnából belesül, épp optimálissá téve a sóarányt.

Feltekerve, fűszerezve

A húst beletettem egy sütőzacskóba, utánadobáltam pár gerezd fokhagymát és egy bő löttyintés fehérbort. Majd ment a sütőbe egy tepsibe fektetve 200-220 C-ra egy órára. Egy óra sülés után a tepsibe mellédobáltam a cikkekre vágott krumplit és cukkinit, és oldalra fordítottam a zacskót, hogy a felül szúrt lyukakon ne folyjon ki a pecsenyelé, de az alja is megpiruljon.

Spárga nélkül, tálalásra várva

Így hagytam még fél órát, majd kivettem hűlni. A zacskóból a pecsenyelét leszűrtem, és tejföllel, liszttel besűrítettem (tejszínnel jobb lenne, de nem volt itthon).

...és a tányéron

A hús fantasztikus puha és omlós lett, a töltelék szaftos, harmonikusan fűszerezett mindkettő. Csak ajánlani tudom! Előző nap is elő lehet készíteni, sütőzacskóban jól eláll a hűtőben egy éjszakát, és a sütés napján csak betenni a sütőbe és hajrá.
Jó kísérletezést mindenkinek!