Lámpaságok, azaz 2 lámpa SK

Lassan másfél éve lakunk jelenlegi albérletünkben, de még mindig akadnak a tulajdonosok esztétikai ízlésének olyan tanúhegyei, amik szúrják a szemem. Az egyik ilyen az étkező asztal feletti lámpa: elnagyolt, giccses festéssel díszített, a fényt alig áteresztő, nehéz búra. Olyan nehéz, hogy a szabályozható hosszúságú vezeték elvesztette a súlya alatt korábbi funkcióját, és ha egy magasabb vendégünk átnyúlt az asztalon a sóért, majd' beverte a fejét.

Ezt szerettem volna egy funkcionálisabb, könnyedebb és számunkra vállalhatóbb darabra lecserélni. Természetesen mindezt a lehető legmobilabb alkatrészekből és a legkevesebből, mert nem tudni, hogy a következő lakhelyünkön kell-e majd egy lámpa.
A kicsiház blog oldaláról elirigyeltem Kata ikeás kaspójából készült lámpáját (a régi blogon már nincsenek fent a képek, az újon nem tudom, hol van ez a bejegyzés, de azért itt a link, keresgéljetek). Mivel Manó még a nyáron kinyírta két orchideámat leborítva a virágállványt, így most volt véletlenül két ilyen árva kaspóm.
Sógorom segítségével és gépparkjával készítettem egy fa lécet (itt lettem szerelmes az excenter csiszolóba), melyet akrylsprayvel porcelánfehérre fújtam. A Tilkától rendeltünk 2 x 2m piros-fehér pöttyös textilkábelt, majd az egyik nagy barkácsáruházban vettünk 2 csillárfoglalatot és 2 mutatós energiatakarékos izzót. Aztán mindez némi tekergetés és egyensúlykeresés után felkerült a régi csillár helyére. Köszönet érte Hajninak, aki megszervezte és Daninak, aki végrehajtotta a kábel-projektet, és Bencének meg a Páromnak, akik létrát és sört nem kímélve szereltek!

A másik lámpa kicsit hosszadalmasabb projekt volt. Tizenkét éve vettem az Ikeában egy papírbúrás olvasólámpát, aminek a búráját akkori egyszobás albérletem hangulatára decoupage technikával áthangoltam. Szegény lámpa idén szintén Manóka áldozata lett, így kénytelen voltam a búráját feltuningolni. A baleset épp kapóra jött, mert egy ideje már kerülgettem a témát, untam a régi lámpa arculatát. Így nézett ki a baleset után:

Sajnos a terhességem utolsó hónapjaiban már nem volt esélyem eljutni alapanyagbeszerző körútra, így az otthoni készletekből kellett gazdálkodnom. Találtam némi maradék tüll függönyanyagot, egy levélmintás falmatrica megmaradt, fekete, szintén felragasztható kontúrjait, ragasztópisztolyt fogtam, és ez lett belőle:

1) az anyagot méretre szabtam, majd csipeszek segítségével a lámpa kerületét egyenlőre távolságra beosztva ragasztással rakottszoknyát csináltam belőle:

2) Amikor elkészült, hiányérzetem támadt, és akkor találtam ki a matricázást. A matricák dinamikusabbá tették a felületet és stílusra épp a vendégszobába illővé változtatták a lámpát, ahova eredetileg szántam a kész művet. Dupla öröm!

3) Majd belülről, hogy a váz jól megtartsa a búrát és a ragasztás pontatlanságait is eltüntessem, szegélyt kapott sodrott díszzsinórból.

4) Alul szintén a csipeszek segítségével fixáltam, majd megragasztottam az anyagot, és kész is a frissített stílusú lámpa.

És a végeredmény a helyszínen...

... és nagyítva

Ha az elkészült művek nem is a kortárs designe legnagyobb munkái, mégis örülök nekik. Lámpázzon hát mindenki bátran!