Még nem vagyunk elkésve a karácsonyi CSM-el

Kis szünet állt be új albérletünk felfedezésének tudósításában. Több oka is van, titkárnősen pontokba szedve:

• az idegeimet pár napig némi zöldteával, csendes, halk zenével kezeltem
• volna, de idegeink kezelésében egy hathónapos gyermek jelentős hátráltató tényező
• hathónapos gyermek ugyanis fogzással küzd, így volt már két napig lázunk; egy héten keresztül óránkénti felébredésünk éjszakánként,; szorulásunk és aztán hasmenésünk
• főbérlő hanyagsága miatt elzárták a gázt, szerencsére 2 napon belül megoldódott
• az újonnan Budapesten vásárolt laptopomról (a jelenlegi már nagyon fárad) itthon Debrecenben derült ki, hogy pixelhibás (1 pixelnyi gond, de a Dell szerint túl szőrözős vagyok), és nem mükszik a kamera és a mikrofon sem
• Főbérlő elfelejtette leszedni a szőlőt a kertben, így elleptek minket a seregélyek és a galambok, az erkélyt pedig a hasmenéses madárszar
• kihasználva az utolsó szép meleg napokat, nagymosást rendeztem, és átpakoltam a nyári-téli cuccokat a szekrényben
• férjem összekoccant egy kicsit szabálytalanul gyorsan hajtó furgonnal
• háromszor szakadt le a franciaágy az elmúlt hetekben
• jelen pillanatban dugulás van a mosogatónál, ami természetesen a vasárnapi ebédfőzés előtt kulminálódott, miközben vendégekkel volt tele a ház; férjem munkában, így a duguláselhárítás harmadik felvonására estig várni kell

Ezek után érthető, ha nem voltam túl kreatív az elmúlt két hétben, inkább csak tűzoltás jelleggel működtem. Szomorúan kellett elkönyvelnem, hogy nem találtam csipkebogyóbokrot, madárberkenyét és egyéb bogyós bokrokat Debrecen ezen részében; a környékbeli és a kispiaci virágárusok fantáziátlanságának köszönhetően a dísztök és egyéb őszi dekoráció beszerzése is jóval bonyolultabb volt a megszokottnál.
Amit azért én sem hagyhattam ki: egy kis Welcome díszt a bejárati ajtóhoz sikerült összedobnom dísztökökből és mécsesekből:

egy kis hangulatjavító a nappaliba is jutott némi gyümölcsből és virágból:

Ami miatt mégis billentyűkre tapadtam, az a tegnapi újságárusnál tett látogatásom eredménye. Telis-tele vannak az újságosok a frissen megjelent adventi-karácsonyi dekorációs és receptes magazinokkal. Aktív dolgozó nőként sosem volt lehetőségem kiélvezni igazán a készülődést. Hiába írtam mikuláskor egy tennivaló-listát, az már késő volt. Az ajándék magam készítette adventi koszorúk rendre az első gyertyagyújtást követő napokban érkeztek meg anyósomékhoz, barátokhoz, a miénk pedig jellemzően december 20-ra lett kész. A díszeket feltétel előtt mindig felturbózgattam, mégsem nézzük ugyanazt a tavalyit, így kerülgettük őket napokig a több különféle munkafázis, száradási idők és az irodában közbejött kampányszerű munkák miatt. A karácsonyfát 24-én délben vettük meg, igaz, jóval olcsóbban. De most....
Tegnap szépen végignézegettem a lapokat, kiválasztottam párat, megjegyeztem, mit fogok a jövő héten megvenni, amikor ezekkel már végeztem (a férjem így is rosszul lett, hogy kétezer forintot költöttem újságra). Éjjel teásbögrét ragadtam, és miközben a vadcseresznye illata szállt a pohárból, kis pereceket ropogtatva átlapoztam a Nők Lapja adventi különszámát, a Kiskegyed Otthonát, a Praktikát és még vár rám a CasaFacile olasz újságom. Teljesen felpörgettek a színek és formák, alig várom hogy esténként a cikkeket végigolvasva belemerüljek a készülődésbe, és a tetszetősebb ötleteket feljegyezgessem. Majd listát gyártok a tennivalókról a hétvégén, és előre kellemesen komótosra tervezve az előttünk álló másfél hónapot, kiélvezem a készülődést!
Addig is, tuti ami tuti, ma veszek narancsot, citromot, lime-ot, felszeletelem őket szárítani. Szerdán átnézem a tavalyi díszeket és végignézem az újságokat, hol lesz akciós a koszorúalap és az adventi gyertya. A riszájkling jegyében pedig csütörtök este a tavalyi gyertyákból és év közben felgyülemlett gyertyacsonokból öntök adventi gyertyát magunknak az összegyüjtött wc papír gurigákba.