Debreceni Zamat Pálinka-és Pároskolbász Fesztivál

2011 október 14-16-án első alkalommal került megnevezésre ez a szép hosszú nevű fesztivál Debrecenben. Sok-sok pálinkakészítő céget és helyi éttermet, esténként programokat, kézműves vásárt ígértek a rendezvény szervezői. A fesztivál honlapjának képeit nézegetve be is tartották ígéretüket, kár, hogy idén még nem tudtuk élvezni az esti programokat, családos szombat déli tesztelés alá került a rendezvény a részünkről.
Másnapos kurva hangulatú a fesztivál, Már igyunk? Még igyunk? lehet innen-onnan érezni. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel a főzdék készletei igen megcsappantak, többen búbánatukban? ki se nyitottak ebben a korai időpontban. A helyi pletykák szerint az első este elfogyott a készlet, túl lelkesek voltak az első látogatók. Hja, ha egy egyetem mellett rendeznek pálinkafesztivált ... A hideg ellenére a bejárat felé vezető úton fagyoskodtak az elszántabb kézművesek és vendéglátósok. Érkezésünkkor a legnagyobb sor a kolbászos pult és a csokoládé szökőkút előtt állt.


A sátorban éttermek, főzdék vegyesen. A bejárathoz közel a NAV két csinos vámosa unatkozgat, kicsi a sor a pálinkafőzés szabályait ismertető előadássorozatra. Az étterem felhozatalt vettük először szemügyre: csábítóbbnál csábítóbb kínálat a város éttermeitől.
A sátor közepén vasárnapi ebéd hangulat, üvölt a cigányzene, komótosan haladó sorok az ételes pultok előtt, és bőbeszédűbben falatozgatók a sörpadoknál. Bevetem magam a Calico Jack pub pultja elé: Hatalmas kondérban töltött káposzta, hátrébb házias készítésű? debreceni, mustár és fehér kenyér hegyek, sürgés-forgás a pult mögött. Türelmes felszolgáló kérdezget, jó lesz-e ez a töltelék, ez a debreceni?

Forrás

Kicsiny családomhoz csatlakozva az ételkóstolás első pillanatában eldől, ez bizony házi készítésű kolbászka, isteni fűszerezésű, állagú és frissességű. A káposzta is tuti befutó.
Gyomrunk kapacitása véges, pedig szemünk még kóstolásra biztat.
Külön megemlítendő pozitívum, hogy a debreceni páros kolbászon kívül nem ismételték magukat az ételek, nem egymás utánzása volt a cél, hanem a saját arculat és minőség bemutatása. A töltött lángostól a kemencés csülkön át a töltött káposztáig, rétestől az ördögpiruláig változatos volt a kínálat, kifejezetten korrekt árakon.
Az ital vonalon kicsit összetettebb a képlet. Elsőként a Tarpa Manufaktúra Fürtös Meggy pálinkáját választjuk, amit a dekorációk között kitett infók szerint az EU-s elnökség időszaka alatt rendezett díszvacsorákon is felszolgáltak. Reméljük, ennél jobbat ittak a vendégek,  számunkra csalódás volt. Karcos, nem igazán mély ízű, a meggy elveszik benne, az alkohol annál kevésbé.
Továbbállunk. Zsindelyes zárva, a Szicsek házat találjuk szimpatikusnak, bár nem titkolhatjuk, hogy van már nálunk előélete. Korábban ajándékba kapott bodzapálinkájuk jó nyomokat hagyott bennünk.

Forrás

Két pálinkát is kipróbálunk, nekem a birs a nyerő, landol is egy a babakocsi aljában. Most látom, nem is említettem, hogy természetesen a pálinkafesztivált végigélvezte velünk Manóka, hódítgatva a józanabb hölgyközönséget. Ebédkor a borsófőzeléket olyan nagy élvezettel fogyasztotta, hogy több arra járó gyakorló szülő irigykedve nézett minket. De a babaenergia is véges, így kora délután hazafelé vesszük az irányt. A kocsiban megállapítjuk, hogy jövőre nagymamai babavigyázó segédlettel és taxival látogatunk ki a fesztiválra elmélyíteni tanulmányainkat a magyar pálinkák rejtelmeiben. Úgy érzem, hamarosan a "Vétek Kihagyni" listára kerül ez a fesztivál is!