A Kató szelet és a marcipános-somlekváros linzer barátnőm családjának specialitásai.
Anyu a cukrásznagylexikont megszégyenítő zserbóval
és a gyümölcskenyérrel hengerelt. Egy cukrászatból a korábban már bevált
 |
| Forrás |
rendeltünk. A Vőlegény Anyukája német morzsás sütit készített - sajnos ennek nem tudom a hivatalos nevét - túrós-barackos és szedres ízekben.
Valahogy így nézett ki az első félig kész ajándékozásra induló sütemény-összeállítás:
De ami miatt ez a poszt mégis a címét kapta, az a barack fedőnevű sütemény. Számomra egy feledhető, érdektelen, mázas, cukros, likőrös, túl gej sütemény volt mindig. Jellemzően a falusi lagzik egyik alapsüteménye a barackmag mellett. Mindkettő aránytalanul sok munkát igényel készítőitől gasztronómiai értéküket tekintve. Voltam én így ezzel, míg meg nem kóstoltam Kati mamáét. Ez a BARACK az ő értelmezésében számomra új ablakot nyitott a magyar cukrászat egére.
A németalföldi iskolát megszégyenítően élethűre festett, finoman kristálycukorba forgatott, belül szaftos, de nem túl édes és ragacsos töltelékével feledhetetlen élmény volt. A kerti bokrokról még kis bűbájos levélkék is kerültek a barackokra fokozva az élethűséget.
A hitetleneknek dokumentáltuk is a nagy doboz süteményt a megérkezés pillanatában (később már nem lett volna mit):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése