Karácsonyi képeslap

Nagyon gyorsan ideért idén is a karácsony. Persze mindennel el vagyunk maradva, úgy érzi ilyenkor mindenki. De engedjen meg magának egy kis pihenőt az olvasó. A gyertyák és ledek fényében nem számít a padlón a kosz, szőnyegen a folt, az ablaküvegen a por. Csak a csillogó szemek és a csodavárás halk rezgése a lelkekben. Ne csak kicsiny családunkra gondoljunk ilyenkor. Még lehet másnak is csodát tennünk, adjunk valaki olyannak is, aki nem is számít rá, akinek senkije nincsen, aki éhezik, akár kicsi vagy nagy.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Debreceni adventi vásár DIY szemmel

Teljesen rászoktam arra, hogy azonnal fotózok a nálam lévő elektronikus kütyük egyikével, akár hol is járok. Előnye, hogy rengeteg ötletről van egy klassz képem. Hátránya, hogy néha nem tudom, hol.
A debreceni adventi vásáron megfogott néhány stand dekorációja, hangulata. Íme egy kis összeállítás a teljesség igénye nélkül.

Még nem késő az adventi koszorúért meginni egy üveg bort

Adventi koszorú őrületben tobzódik a keresztény világ, hiszen mindjárt itt az első gyertya meggyújtásának vasárnapja. Van, aki valóban vallásos szokásai miatt szerez be egy koszorút erre az időszakra. De valljuk be, van aki szinte csak dekorációs célból, lakberendezési kellékként. De az biztos, hogy kreatívkodni jó, és az utolsó percek kifejezetten izgalmas alkotásokra ösztönzik az ember lányát.
Íme, nálam ezek születtek az elmúlt években:
ez az első a kedvencem, annak idején külön bejegyzést is kapott: hálás feladat meginni pár üveg pezsgőt vagy bort egy ilyen nemes célért :-)

 

Az előtte való években sem volt több időm a koszorúkra, babák mellett nem az alkotásra jut a legtöbb idő. Így ezekben az években is a gyors és olcsó megoldások kerültek előtérbe.
Ehhez az adventi díszhez egy kovácsolt vas polcot használtam néhány mécsestartóval.

Sajnos a fénykép nem a legjobb minőségű, de a lényeg átjön: konzervdobozok, csipke, kocsisgyertya, moha és pozsgások, tobozok. Minden a kertből... mondhatnónk a kert adta az ihletet.

A hagyományokat kedvelőknek pedig egy klasszikus forma, pár éve készítettem ajándékként. Családi hagyományként szintén az otthon talált dolgokból: szalmaalapra szaténszalagot tekertem, beletűztem a gyertyatartókat, némi műfenyőre ültettem az óarannyal színezett, újrafújt kisebb régi karácsonyfadíszeket, bogyókat. Így kapott egy kellemes, de nem talmi csillogást a koszorú és új esélyt, pár, a fán már szereptelen dísz.

Kellemes kreatív perceket mindenkinek a hétvégére! Ha az ötletelésben segít, idén is a tavalyi gyors és low cost koszorúnk egy változatát készítem majd: egy nagyobb, peremes tálra homok-föld keverékét halmozok, abba beleültetem a 4 gyertyát, köréjük pedig a kertből behozott pozsgásokat, köveket, pár vintage hangulatú díszt teszek. Sajnos a tavalyi fotók a laptop csere miatt elvesztek.

Adventi dekoráció-őrület 2016

Nálam is elindult az adventi őrület ... vagy talán le sem zárult a tavalyi. Februárban vettem műanyag fenyőágakat díszekhez alapanyagnak, augusztusban levadásztam egy szuperakciós ledes dekorfenyőt, nagyon mutatós és még hangulatlámpának sem utolsó; szeptembertől gyűjtöm a fenyőtobozokat, bogyókat, lomispiacon a kisebb régi befőttesüvegeket mécsestartónak... nem lehet leállni.
Régebbi cikkemben rusztikus koszorúalapot készítettem, abból készűlt el egy ajándék koszorú kedves barátnőm ablakába. A stílusa egyszerű, kérés a piros, de nem csillogó színvilág volt.

Az évszaktól szokatlan időjárásnak köszönhetően a kerítésen éldegélő vadszőlő még mindig könnyen hajlítható, férjem meg is metszette a hétvégén. A hosszú vesszőkből így rögtön készítettem pár kisebb és egy nagyobb koszorúalapot a jövőre gondolva.

A kicsikből valószínűleg karis szélére lesz pár egyforma, lelógatott dísz egy étkezőbe. Pár nap múlva remélem már a fotókat készítem róluk...

Devecseri lomispiac 2016 őszén

Idén is - nem kis családi egyeztetések árán - de sikerült eljutnunk Devecserbe, a lomispiacra. Mivel ez a legolvasottabb  - de kissé régi - bejegyzés a blogon, így készítettem egy frissített bejegyzést.
Az idők és így a piac is változik, igaz ez utóbbi lassabban, mint az Apple szoftverei. A parkolásra már csak a piac területén van lehetőség, a kicsiny, út melletti, de ingyenes parkolót lezárták betontömbökkel, szeméttel. Így arra vagy kényszerítve, hogy fizess érte, és lavírozz a sok árus, dobozos autó és látogató között. De legalább nyugtát kaptunk róla...
A kínálat még mindig a "régi": a legelképesztőbb ritkaságok, bóvlik, végeláthatatlan bicikli, autógumi, használt ablak és ruhasorok, hol igényesebben, hol össze-vissza dobálva dísztárgyak, bútorok, haszonjárművek, fűnyírók... Még mindig a szombat kora reggel a legjobb nap a látogatásra, és érdemes alkudni. A kitartóak sok-sok levadászott áruval térhetnek haza: társasjáték, játék babakocsi pár száz forintért, gyermek pamut felsők 250.- Ft-tól, tessloff könyvek, akár németül is 300-ért, márkás ruhák, hátizsákok szintén százasokért...
Időnként lassan embermagasságúvá váló szemét-és kacat hegyek állják a látogató útját egy-egy épület sarkánál, ami évekkel ezelőtt nem volt jellemző.
A piac területén van wc, amit egy kedves, de a tisztaság megtartásában elszánt néni vezet. Betérek az épületbe és mintha 30 évvel ezelőtti általános iskolámba merülnék le egy pillanatra... villanásnyi időutazás.
A büfék egyikében mindenre felkészülve rámegyünk két hűtős kólára, kisebb bajnokok ligája címvédő mérkőzés 11-es sorfalán kell áthatolnunk... hiába, ebédidő van, melegszendvics, husi, krumpli...
Titokban fotóztam is, a teljesség igénye nélkül...

 

 

 

 

 

 

 

Blogszületésnap

A mai nap reggel figyelmeztetett a google, hogy blogszületésnapunk van.
Épp 100 bejegyzés született a blogon 5 év alatt...a leglátogatottabb a Devecseri lomispiacról szóló első bejegyzésem, 8993-an töltöttétek le. Köszönöm!
Öt év már gombócból is sok, nem blogírásból.
Vannak kedvenc képeim, megírt és még több megíratlan történetem...

A legkedvesebb mind közül ez a kép: 4 és fél éves kisfiam készítette. "Egy szív az enyém, egy Apáé, egy Marcié és egy Anyáé. Anya ezt Neked csináltam!"

Az Őszi Nagytakarítás Nagy kérdése

A tavaszi nagytakarításnál csak egyetlen lelkesítőbb van a témában, az őszi nagytakarítás.

Na nem mintha nem élvezném, mikor finom illat lengi át a lakást a kimosott függönyöktől és lemosott ablakoktól… mialatt az elvégzett munka után elégedetten hátra dől az ember lánya a kanapén és felteszi a lábát… csak ilyen nincs. Ezt nagy amerikai álomgyáros rendezők vésik celluloid szalagra a tökéletes háziasszonyokról szóló jeleneteikben.

De van helyette egy hatalmas biológiai és fizikai tanulság, melyet a hétvégi aktuális nagytakarítás közben tanultam meg. Nem mintha nem nevezhetnénk művelődésnek, mikor bele-bele olvasok egy-egy – számomra még aktuális - nyári újságcikkbe ablakpucolás közben… vagy nem lepne meg a dívány színe, amit hajlamos az ember elfelejteni a folyamatosan változó játék-könyv-ropi-legodarabka-plüssállat domborzati képződmények alatt.

Az univerzum újabb nagy kérdésével szembesültem ma (szigorúan másodikként a rangsorban a ’hol van a páratlan zoknik fekete lyuka’ után, de a ’hogyan lehet a perem alá kakilni’ kérdése előtt) a szekrények és szobasarkok póktalanítása közben. Olyan sok pók költözött be hozzánk az elmúlt két hétben, hogy mostani porszívós ellentámadásom alatt ezer évre sikerült a karmámat beszennyeznem komplett pókcsaládok kiirtásával.

A nagy kérdés így hangzik: hogyan sikerül a fizika gravitációról szóló törvényét alapjaiban meghazudtolva a póknak fejjel lefelé a plafonra szarnia?