Még nem késő az adventi koszorúért meginni egy üveg bort

Adventi koszorú őrületben tobzódik a keresztény világ, hiszen mindjárt itt az első gyertya meggyújtásának vasárnapja. Van, aki valóban vallásos szokásai miatt szerez be egy koszorút erre az időszakra. De valljuk be, van aki szinte csak dekorációs célból, lakberendezési kellékként. De az biztos, hogy kreatívkodni jó, és az utolsó percek kifejezetten izgalmas alkotásokra ösztönzik az ember lányát.
Íme, nálam ezek születtek az elmúlt években:
ez az első a kedvencem, annak idején külön bejegyzést is kapott: hálás feladat meginni pár üveg pezsgőt vagy bort egy ilyen nemes célért :-)

 

Az előtte való években sem volt több időm a koszorúkra, babák mellett nem az alkotásra jut a legtöbb idő. Így ezekben az években is a gyors és olcsó megoldások kerültek előtérbe.
Ehhez az adventi díszhez egy kovácsolt vas polcot használtam néhány mécsestartóval.

Sajnos a fénykép nem a legjobb minőségű, de a lényeg átjön: konzervdobozok, csipke, kocsisgyertya, moha és pozsgások, tobozok. Minden a kertből... mondhatnónk a kert adta az ihletet.

A hagyományokat kedvelőknek pedig egy klasszikus forma, pár éve készítettem ajándékként. Családi hagyományként szintén az otthon talált dolgokból: szalmaalapra szaténszalagot tekertem, beletűztem a gyertyatartókat, némi műfenyőre ültettem az óarannyal színezett, újrafújt kisebb régi karácsonyfadíszeket, bogyókat. Így kapott egy kellemes, de nem talmi csillogást a koszorú és új esélyt, pár, a fán már szereptelen dísz.

Kellemes kreatív perceket mindenkinek a hétvégére! Ha az ötletelésben segít, idén is a tavalyi gyors és low cost koszorúnk egy változatát készítem majd: egy nagyobb, peremes tálra homok-föld keverékét halmozok, abba beleültetem a 4 gyertyát, köréjük pedig a kertből behozott pozsgásokat, köveket, pár vintage hangulatú díszt teszek. Sajnos a tavalyi fotók a laptop csere miatt elvesztek.

Új évi üdvözlet

"Nam baj Angyalka, én repedten is szeretem".
id. Fábry

A karácsonyi jókívánságokkal ugyan már elkéstem, de az új éviekkel még nem. Mentségemre szóljon, hogy a nagy rokoni és baráti áradatot és a karácsonyi ünnepkört nem is olyan egyszerű 36,5 hetes pocakkal lekezelni. Így lett ez egy utókarácsonyi-új évi bejegyzés.
A fenti mondattal vázoltam is lassan hagyományossá váló karácsonyi szokásaink(m)at és idei bejglisütésünk végkifejletét. Bejgli és zserbósütés közben Fábryt hallgatok, az Ó, Tannenbaum-ot, melyet ugyan lassan már kívülről fújok, de ez a hol finom szatirikus bájjal, hol fekete humorral ábrázolt nosztalgia segít a legjobban az elmélyülésben. Aki nem ismerné, ajánlom meghallgatásra, megkönnyíti a karácsonyi dili túlélését. Azt sajnos nem, hogy a bejgli ne repedjen meg, de ennek a lassan Nobel-díjra is érdemes kérdésnek a megválaszolását nemcsak nekem, de másnak sem sikerült még megtalálnia.

Pedig idén nem panaszkodhatom. December 22-e éjjelére az összes sütemény megsütve, az ajándékok nagyon személyessé téve becsomagolva és ami fő, kivitelezve és megvásárolva, a hűtőben, kamrában pedig tele polcok a három napos menü alapanyagaival. Tudtam, hogy hogyan is terítek, mibe öltözik a gyerek és én, ágyneműk és szobák a vendégeknek előkészítve. Egyedül a férjem sehol, két napi céges karácsonyi partyzások után lezárásképpen Tankcsapdán tombolt szülinapi ajándékként a barátaival hajnalig. Lehet, hogy ezért sikerült? :-)

És egy rövid képes körkép az idei adventről és karácsonyról. Néhány képpel majd találkoztok még a jövőben önálló bejegyzés formájában. Akad itt riszájkling adventi koszorú, ehető ajándék és személyessé tett csomagolás.

Egy kis dekoráció a teraszról ...

... a fürdőből ...

... és a nappaliból.

 

Ajándék személyessé téve ...

... és ehetően: mézes fenyőfa

Kívánunk kicsiny családunk nevében nagyon Boldog, Egészségben, Szerelemben és Szexben gazdag Új évet Mindenkinek, aki volt annyira vállalkozó kedvű, hogy bejegyzéseimből olvasott akár egy sort is. Köszönöm, hogy ennyien érdeklődtetek, és még inkább megköszönöm, ha a jövőben írásban is értékeltek. Virtuális pezsgős kocc!!

Ha már tavasz, Csináld Magad virágokból

Szégyenletes, hogy március vége van, de még igazán egy szót sem ejtettem a Tavaszról.

Igaz, keseregtem egy sort a hangyákról és méhekről, de úgy döntöttem, befejezem a lamentálást a házzal kapcsolatban, és energiáimat kreatívabban fogom használni.

Adós vagyok még egy beszámolóval a Kredencről, kedvenc borbisztrómról és a tihanyi piacról is. Ez utóbbiról inkább nem írnék most bejegyzést, mert nem igazán érdemli meg. Túl kora tavaszi arculatát mutatta a múlt hétvégén, nyáron lesz még jobb is.

A Tavaszt számomra Botticelli ikonikus képe szimbolizálja a legtökéletesebben:

Forrás

És azok a virágok a ruhájáról élőben:

Nehéz ilyenkor megállni, hogy ne rakjam tele a lakás minden szegletét virágokkal, gyümölcsfa ágakkal. Összegyűjtöttem a kertből a kidobásra ítélt, lemetszett gyümölcsfa és díszbokor ágakat. Előkotortam régebben elmentett egy-két apróságot a szekrényből, kamrából és Manóka tegnap délutáni alvása alatt sikerült ezt a pár egyszerű díszt összedobni a közelgő ünnepre. Ugyan nem vagyok egy nagy húsvét rajongó, de egy újabb alkalmat, hogy virágokkal bíbelődjem, nem lehet kihagyni.

Játcintok, zöld tojások, és kövér nyuszi gerjesztik a húsvéti hangulatot, mindezt egy igazán kedves fa kaspóban. A fa kaspó nem volt olcsó befekteteés, de megérte, több szezonban kap még szerepet.

Egy igazán olcsó és eredeti megoldás: kidobástól megmentett bőr szütyők ( de ha nincs, használhatsz ruhaanyagot is) venezuelai rumosüvegek csomagolásából, benne befőttes üvegek, szatén szalagokkal felfüggesztve a konyhaablakba, a függönykarnisra. A vázákban barackfa, aranyvessző ága és játcint. A felfüggesztést én itt a szütyőkkel oldottam meg, de lehet egy kis drótot tekerni a befőttes üvegre nyakára, és abba fűzni a függesztéshez a szalagot.

Abszolút húsvétra: aranyvessző a nagy vázában, díszbokrok bimbózó ágai a kicsikben. Az aranyvesszőkön fél tojáshéjak, mint minivázák, bennük árvácskák. Két árvácskapalánta (150.- /db) és egy öt tojásos rántotta elég volt hozzá :-)
A kisebb vázák eredetileg whisky-s poharak a vitrinből, szatén szalaggal átkötve.

nagyítva a tojásvázák a fenti képről

a kisebb csokrok a fenti képről

Még nem vagyunk elkésve a karácsonyi CSM-el

Kis szünet állt be új albérletünk felfedezésének tudósításában. Több oka is van, titkárnősen pontokba szedve:

• az idegeimet pár napig némi zöldteával, csendes, halk zenével kezeltem
• volna, de idegeink kezelésében egy hathónapos gyermek jelentős hátráltató tényező
• hathónapos gyermek ugyanis fogzással küzd, így volt már két napig lázunk; egy héten keresztül óránkénti felébredésünk éjszakánként,; szorulásunk és aztán hasmenésünk
• főbérlő hanyagsága miatt elzárták a gázt, szerencsére 2 napon belül megoldódott
• az újonnan Budapesten vásárolt laptopomról (a jelenlegi már nagyon fárad) itthon Debrecenben derült ki, hogy pixelhibás (1 pixelnyi gond, de a Dell szerint túl szőrözős vagyok), és nem mükszik a kamera és a mikrofon sem
• Főbérlő elfelejtette leszedni a szőlőt a kertben, így elleptek minket a seregélyek és a galambok, az erkélyt pedig a hasmenéses madárszar
• kihasználva az utolsó szép meleg napokat, nagymosást rendeztem, és átpakoltam a nyári-téli cuccokat a szekrényben
• férjem összekoccant egy kicsit szabálytalanul gyorsan hajtó furgonnal
• háromszor szakadt le a franciaágy az elmúlt hetekben
• jelen pillanatban dugulás van a mosogatónál, ami természetesen a vasárnapi ebédfőzés előtt kulminálódott, miközben vendégekkel volt tele a ház; férjem munkában, így a duguláselhárítás harmadik felvonására estig várni kell

Ezek után érthető, ha nem voltam túl kreatív az elmúlt két hétben, inkább csak tűzoltás jelleggel működtem. Szomorúan kellett elkönyvelnem, hogy nem találtam csipkebogyóbokrot, madárberkenyét és egyéb bogyós bokrokat Debrecen ezen részében; a környékbeli és a kispiaci virágárusok fantáziátlanságának köszönhetően a dísztök és egyéb őszi dekoráció beszerzése is jóval bonyolultabb volt a megszokottnál.
Amit azért én sem hagyhattam ki: egy kis Welcome díszt a bejárati ajtóhoz sikerült összedobnom dísztökökből és mécsesekből:

egy kis hangulatjavító a nappaliba is jutott némi gyümölcsből és virágból:

Ami miatt mégis billentyűkre tapadtam, az a tegnapi újságárusnál tett látogatásom eredménye. Telis-tele vannak az újságosok a frissen megjelent adventi-karácsonyi dekorációs és receptes magazinokkal. Aktív dolgozó nőként sosem volt lehetőségem kiélvezni igazán a készülődést. Hiába írtam mikuláskor egy tennivaló-listát, az már késő volt. Az ajándék magam készítette adventi koszorúk rendre az első gyertyagyújtást követő napokban érkeztek meg anyósomékhoz, barátokhoz, a miénk pedig jellemzően december 20-ra lett kész. A díszeket feltétel előtt mindig felturbózgattam, mégsem nézzük ugyanazt a tavalyit, így kerülgettük őket napokig a több különféle munkafázis, száradási idők és az irodában közbejött kampányszerű munkák miatt. A karácsonyfát 24-én délben vettük meg, igaz, jóval olcsóbban. De most....
Tegnap szépen végignézegettem a lapokat, kiválasztottam párat, megjegyeztem, mit fogok a jövő héten megvenni, amikor ezekkel már végeztem (a férjem így is rosszul lett, hogy kétezer forintot költöttem újságra). Éjjel teásbögrét ragadtam, és miközben a vadcseresznye illata szállt a pohárból, kis pereceket ropogtatva átlapoztam a Nők Lapja adventi különszámát, a Kiskegyed Otthonát, a Praktikát és még vár rám a CasaFacile olasz újságom. Teljesen felpörgettek a színek és formák, alig várom hogy esténként a cikkeket végigolvasva belemerüljek a készülődésbe, és a tetszetősebb ötleteket feljegyezgessem. Majd listát gyártok a tennivalókról a hétvégén, és előre kellemesen komótosra tervezve az előttünk álló másfél hónapot, kiélvezem a készülődést!
Addig is, tuti ami tuti, ma veszek narancsot, citromot, lime-ot, felszeletelem őket szárítani. Szerdán átnézem a tavalyi díszeket és végignézem az újságokat, hol lesz akciós a koszorúalap és az adventi gyertya. A riszájkling jegyében pedig csütörtök este a tavalyi gyertyákból és év közben felgyülemlett gyertyacsonokból öntök adventi gyertyát magunknak az összegyüjtött wc papír gurigákba.