Őszi gyűjtögető Mókusok figyelem!

Hosszú, szép napsütéses hétvégéket hozott ez az ősz, reméljük még tart egy darabig. Ideális a téli ünnepkör díszeihez beszerezni az alapanyagokat: makkot, diót, gesztenyét, csipkebogyót, ágakat, tobozokat. Ha most metszitek meg a borostyán, vadszőlő, csemegeszőlő indáit, nagyon mutatós, saját magatok igényeire méretezett koszorúalapokat, díszeket tudtok készíteni belőle. És mennyivel olcsóbb is.

Íme egy kis inspiráció az elmúlt évekből:

Ablakdísz csipkebogyóval és textil szívekkel díszítve, festett venyige alapon

Kopogtatóról lelógó nyírfából készült kisebb koszorú

Vesszőből készített koszorúk

Kertem, kertem...

Kertészkedés iránti rajongásom nem egyedi és szűkebb baráti körömben nem is ismeretlen. Természetesnek találom, hogy az ember műveli természeti környezetét és azt is, hogy a házon belül is minél több zöldet szeretne látni. Nem igazán vagyok és tudok következetes és tudatos kertész lenni.
Az, hogy orchideáim folyamatosan újra és újra virágba borulnak, inkább az ablakpárkány és az orchideák érdeme, mint az enyém. A paradicsom és a padlizsán is terem nélkülem is, ha van vizük. Amihez nem szeretem túlzottan hozzászoktatni növényeim, mert még megszokják a vizet.

Másik kedvelt időtöltésem kert témakörben a kreatív kerttulajdonosok és teraszdíszítők munkáiról való képgyűjteményem folyamatos bővítése.

A mai kedvencem ez a friss gyűjtés: Hajdú-Bihar, Debrecen, Biczó-kert.

Nem mennék bele mélyebb elemzésekbe, nem tudnám az emberi lélek titkos bugyrainak okait feltárni, melyek erre a csodás csendéletre inspirálta tulajdonosát.

Banános csiga, apró uzsonna (nemcsak) gyerekeknek

Hajlamosak vagyunk a spórolás jegyében kezdeni az újévet: a karácsonyi ünnepkör alatt az anyagi és étkezési  túlzások után jót tesz  a szervezetünkbe bejutatott cukor mennyiségét (is) visszafogni.

Ezen alapgondolattal főzök második hete kicsiny családomnak, de eddig még nem panaszkodott senki. Mert volna, ugye?!

Az egyik sikerreceptje az elmúlt időszaknak a sós rétes, mely a szilveszter utáni maradék krumplipüré - párolt káposzta - sült, füstölt tarja szentháromság köré épült.

Másik, váratlanabb és kevésbé tudatosan kreálmányom a mákos és banános csiga.

A közeli pékségben vásárolt fél kg leveles tésztát kinyújtottam kb.35 cm x 40 cm-es vékony lappá.
A töltelékhez: villával összetörtem egy érett banánt, hozzákevertem egy evőkanál zsemlemorzsát és egy teás kanál fahéjas-szegfűszeges-vaníliás cukrot, egy kis citromlevet.
Vártam egy kicsit, hogy megduzzadjon a morzsa, majd nagyon vékonyan rákentem a tésztalapra.
Összetekertem és feldaraboltam kb. 1 cm-es karikákra. Sütőpapírra fektetve 180 C-os sütőben kb. 12-15 perc alatt szép aranysárgára sültek. Kb. 30 darab lesz belőle.

A banános csigák mellett a képen látható néhány mákos csiga is ebből a sarzsból került ki, így volt elegendő egy banán tölteléknek. A mák mennyiségét nem tudom, még korábban főztem fel egy kis tejjel, vaníliás cukorral egy másik sütihez, ennyi volt a maradék, kb.5-6 dkg.

Vigyázat, túl finom, hamar elfogy! A csigák nem túl édesek, aki nagyon édes szájú, az szórjon a tetejére egy kis porcukrot.

Karácsonyi képeslap

Nagyon gyorsan ideért idén is a karácsony. Persze mindennel el vagyunk maradva, úgy érzi ilyenkor mindenki. De engedjen meg magának egy kis pihenőt az olvasó. A gyertyák és ledek fényében nem számít a padlón a kosz, szőnyegen a folt, az ablaküvegen a por. Csak a csillogó szemek és a csodavárás halk rezgése a lelkekben. Ne csak kicsiny családunkra gondoljunk ilyenkor. Még lehet másnak is csodát tennünk, adjunk valaki olyannak is, aki nem is számít rá, akinek senkije nincsen, aki éhezik, akár kicsi vagy nagy.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Debreceni adventi vásár DIY szemmel

Teljesen rászoktam arra, hogy azonnal fotózok a nálam lévő elektronikus kütyük egyikével, akár hol is járok. Előnye, hogy rengeteg ötletről van egy klassz képem. Hátránya, hogy néha nem tudom, hol.
A debreceni adventi vásáron megfogott néhány stand dekorációja, hangulata. Íme egy kis összeállítás a teljesség igénye nélkül.

Még nem késő az adventi koszorúért meginni egy üveg bort

Adventi koszorú őrületben tobzódik a keresztény világ, hiszen mindjárt itt az első gyertya meggyújtásának vasárnapja. Van, aki valóban vallásos szokásai miatt szerez be egy koszorút erre az időszakra. De valljuk be, van aki szinte csak dekorációs célból, lakberendezési kellékként. De az biztos, hogy kreatívkodni jó, és az utolsó percek kifejezetten izgalmas alkotásokra ösztönzik az ember lányát.
Íme, nálam ezek születtek az elmúlt években:
ez az első a kedvencem, annak idején külön bejegyzést is kapott: hálás feladat meginni pár üveg pezsgőt vagy bort egy ilyen nemes célért :-)

 

Az előtte való években sem volt több időm a koszorúkra, babák mellett nem az alkotásra jut a legtöbb idő. Így ezekben az években is a gyors és olcsó megoldások kerültek előtérbe.
Ehhez az adventi díszhez egy kovácsolt vas polcot használtam néhány mécsestartóval.

Sajnos a fénykép nem a legjobb minőségű, de a lényeg átjön: konzervdobozok, csipke, kocsisgyertya, moha és pozsgások, tobozok. Minden a kertből... mondhatnónk a kert adta az ihletet.

A hagyományokat kedvelőknek pedig egy klasszikus forma, pár éve készítettem ajándékként. Családi hagyományként szintén az otthon talált dolgokból: szalmaalapra szaténszalagot tekertem, beletűztem a gyertyatartókat, némi műfenyőre ültettem az óarannyal színezett, újrafújt kisebb régi karácsonyfadíszeket, bogyókat. Így kapott egy kellemes, de nem talmi csillogást a koszorú és új esélyt, pár, a fán már szereptelen dísz.

Kellemes kreatív perceket mindenkinek a hétvégére! Ha az ötletelésben segít, idén is a tavalyi gyors és low cost koszorúnk egy változatát készítem majd: egy nagyobb, peremes tálra homok-föld keverékét halmozok, abba beleültetem a 4 gyertyát, köréjük pedig a kertből behozott pozsgásokat, köveket, pár vintage hangulatú díszt teszek. Sajnos a tavalyi fotók a laptop csere miatt elvesztek.

Adventi dekoráció-őrület 2016

Nálam is elindult az adventi őrület ... vagy talán le sem zárult a tavalyi. Februárban vettem műanyag fenyőágakat díszekhez alapanyagnak, augusztusban levadásztam egy szuperakciós ledes dekorfenyőt, nagyon mutatós és még hangulatlámpának sem utolsó; szeptembertől gyűjtöm a fenyőtobozokat, bogyókat, lomispiacon a kisebb régi befőttesüvegeket mécsestartónak... nem lehet leállni.
Régebbi cikkemben rusztikus koszorúalapot készítettem, abból készűlt el egy ajándék koszorú kedves barátnőm ablakába. A stílusa egyszerű, kérés a piros, de nem csillogó színvilág volt.

Az évszaktól szokatlan időjárásnak köszönhetően a kerítésen éldegélő vadszőlő még mindig könnyen hajlítható, férjem meg is metszette a hétvégén. A hosszú vesszőkből így rögtön készítettem pár kisebb és egy nagyobb koszorúalapot a jövőre gondolva.

A kicsikből valószínűleg karis szélére lesz pár egyforma, lelógatott dísz egy étkezőbe. Pár nap múlva remélem már a fotókat készítem róluk...

Devecseri lomispiac 2016 őszén

Idén is - nem kis családi egyeztetések árán - de sikerült eljutnunk Devecserbe, a lomispiacra. Mivel ez a legolvasottabb  - de kissé régi - bejegyzés a blogon, így készítettem egy frissített bejegyzést.
Az idők és így a piac is változik, igaz ez utóbbi lassabban, mint az Apple szoftverei. A parkolásra már csak a piac területén van lehetőség, a kicsiny, út melletti, de ingyenes parkolót lezárták betontömbökkel, szeméttel. Így arra vagy kényszerítve, hogy fizess érte, és lavírozz a sok árus, dobozos autó és látogató között. De legalább nyugtát kaptunk róla...
A kínálat még mindig a "régi": a legelképesztőbb ritkaságok, bóvlik, végeláthatatlan bicikli, autógumi, használt ablak és ruhasorok, hol igényesebben, hol össze-vissza dobálva dísztárgyak, bútorok, haszonjárművek, fűnyírók... Még mindig a szombat kora reggel a legjobb nap a látogatásra, és érdemes alkudni. A kitartóak sok-sok levadászott áruval térhetnek haza: társasjáték, játék babakocsi pár száz forintért, gyermek pamut felsők 250.- Ft-tól, tessloff könyvek, akár németül is 300-ért, márkás ruhák, hátizsákok szintén százasokért...
Időnként lassan embermagasságúvá váló szemét-és kacat hegyek állják a látogató útját egy-egy épület sarkánál, ami évekkel ezelőtt nem volt jellemző.
A piac területén van wc, amit egy kedves, de a tisztaság megtartásában elszánt néni vezet. Betérek az épületbe és mintha 30 évvel ezelőtti általános iskolámba merülnék le egy pillanatra... villanásnyi időutazás.
A büfék egyikében mindenre felkészülve rámegyünk két hűtős kólára, kisebb bajnokok ligája címvédő mérkőzés 11-es sorfalán kell áthatolnunk... hiába, ebédidő van, melegszendvics, husi, krumpli...
Titokban fotóztam is, a teljesség igénye nélkül...

 

 

 

 

 

 

 

Blogszületésnap

A mai nap reggel figyelmeztetett a google, hogy blogszületésnapunk van.
Épp 100 bejegyzés született a blogon 5 év alatt...a leglátogatottabb a Devecseri lomispiacról szóló első bejegyzésem, 8993-an töltöttétek le. Köszönöm!
Öt év már gombócból is sok, nem blogírásból.
Vannak kedvenc képeim, megírt és még több megíratlan történetem...

A legkedvesebb mind közül ez a kép: 4 és fél éves kisfiam készítette. "Egy szív az enyém, egy Apáé, egy Marcié és egy Anyáé. Anya ezt Neked csináltam!"

Az Őszi Nagytakarítás Nagy kérdése

A tavaszi nagytakarításnál csak egyetlen lelkesítőbb van a témában, az őszi nagytakarítás.

Na nem mintha nem élvezném, mikor finom illat lengi át a lakást a kimosott függönyöktől és lemosott ablakoktól… mialatt az elvégzett munka után elégedetten hátra dől az ember lánya a kanapén és felteszi a lábát… csak ilyen nincs. Ezt nagy amerikai álomgyáros rendezők vésik celluloid szalagra a tökéletes háziasszonyokról szóló jeleneteikben.

De van helyette egy hatalmas biológiai és fizikai tanulság, melyet a hétvégi aktuális nagytakarítás közben tanultam meg. Nem mintha nem nevezhetnénk művelődésnek, mikor bele-bele olvasok egy-egy – számomra még aktuális - nyári újságcikkbe ablakpucolás közben… vagy nem lepne meg a dívány színe, amit hajlamos az ember elfelejteni a folyamatosan változó játék-könyv-ropi-legodarabka-plüssállat domborzati képződmények alatt.

Az univerzum újabb nagy kérdésével szembesültem ma (szigorúan másodikként a rangsorban a ’hol van a páratlan zoknik fekete lyuka’ után, de a ’hogyan lehet a perem alá kakilni’ kérdése előtt) a szekrények és szobasarkok póktalanítása közben. Olyan sok pók költözött be hozzánk az elmúlt két hétben, hogy mostani porszívós ellentámadásom alatt ezer évre sikerült a karmámat beszennyeznem komplett pókcsaládok kiirtásával.

A nagy kérdés így hangzik: hogyan sikerül a fizika gravitációról szóló törvényét alapjaiban meghazudtolva a póknak fejjel lefelé a plafonra szarnia?

Egy műhelynyi paradicsom azaz raklapból oázis

Mióta dolgozó anyuka lett belőlem, bizony kevesebb idő jut a szenvedélyeimre ... várnak a csiszolásra váró bútorok, szögre a képek... de egyszer majd azok is meglesznek.
Addig is jártamban - keltemben olyan kincsekre akadok, mint ez a raklap bútorcsalád.
Egy kedves amatőr (-nek nem igazán mondható) ismerősöm készítette a feleségével.
Az édesapja megszűnt lakatosműhelyének a helyére készült ez a kis oázis. Színeit a műhely felszámolásakor megmaradt festékek, mintáját az épp cserére került konyhai függöny adta.
A kép bal sarkába a lassan, de annál biztosabban növő szederbokor árnyékoló látszik. A kék, lánccal felakasztott asztal a grillezésben nagy segítség, a szűkös hely miatt, használaton kívül a falra simul.
Gyönyörködjetek!

 

 

 

 

Polcok helyett dobozok akár a falra is

Igaz, hogy bejegyzésekben nem gazdagítottam nagyon a blogot idén, de annál inkább esztétikailag a lakásunkat. Természetesen mindent az újrafelhasználás jegyében, mint az alábbi fali tárolócsaládot is.
Vannak itt nagyszülők tálcából, szülők fa cd tárolókból és gyerekek italtartóból.
Hogy miről is beszélek?

Régóta szerettünk volna a konyhai étkező falszakaszára polcot az eddig eldugottan heverésző szakácskönyveimnek, egyéb tárgyaknak. De a klasszikus polc megoldás nem tetszett, és nem akartunk rá sokat áldozni sem. Így egy nagyobb rendszerezéssel egybekötött rendrakás során ennyi polcnak valót találtam a műhelyemben! Mondanom sem kell, magam is meglepődtem, hogy milyen vagány darabok vannak a birtokomban.

Ez a két doboz például ajándékba került hozzám. A textillel bevont egy cd tároló volt a hőskorból, több, mint 10 éve költözik velem. Valójában kb. 1 évig használtam rendeltetésének megfelelően, sajnos nem vol elég praktikus. A kis fa osztóit kiszedegettem belőle. De a nyomaik során láthatóvá vált vájatokat nem tudtam eltűntetni máshogy, inkább elfedtem őket ezzel a csíkos bútortextillel. A vékonyabb elem egy fa palacktartó doboza, két oldalán a nászajándékunkhoz tartozó vicces szöveggel.

Ez a doboz is cd tároló volt, csak dupla széles. Itt a zöld bútoranyag szolgál a vájatok eltakarására.

Ha a nagy képet megnézitek, nagyobb tálca, fa zöldségtároló doboz és több üveges palacktartó is található a tárolók között.

Amikor ezekkel megvoltam, már csak a fúrás-mizériát kellett kiböjtölnöm. Két lépésben, természetesen vasárnap déli 12-kor, 'Úgysincs kész még az ebéd!' felkiáltással kezdetét vette egy kisebb armageddon a félig megterített asztal felett, míg én tarthattam a porszívócsövet...

De vagány lett, igaz?

Nézz körül Te is otthon, hátha akad a nagymamád vagy a család pincéjében, padlásán régi tálca, doboz vagy kiselejtezett fiók.

Akár ilyen vagy hasonló is lehet belőle, ha sok a rendelkezésedre álló doboz, vagy ha van időd festeni, tapétázni....

Forrás

Forrás

Forrás

Hogyan is csinálom a konzervdobozokat? Rövid útmutatás és trükkök

Elmaradtam kicsit a bloggolással az utóbbi időben. Munkát kerestem és a feladat meg is talált, de erről majd máskor.

A hobbymat és hitvallásomat, azaz az alkalmazott kézműveskedést és recyclinget is megmutathattam egy másik oldalon, ez is egy apró öröm az utóbbi, pörgősebb napokban.
A debrecen.imami.hu oldalon, a Magazin menüpontban már a második írásom jelent meg.
Készítettem egy összeállítást a konzervdobozokról, mennyire hasznos darabok a háztartásban és hogyan is készítem én.
Itt találjátok:
http://debrecen.imami.hu/kreativ-mami/konzervdobozok-masodik-elete


Tervem, hogy a következő alkalommal egy kézműves hobbykellék tárolódoboz készítését fogom lépésről lépésre lejegyezni. Ez az egyik legsikerültebb darab, ezeket rögtön elviszi mindig valaki.
Az utolsót le tudtam fotózni, íme:

Nézegessétek meg az imami regionális oldalait, sok kismama, anyuka segítőkész munkája van benne!

Gyerekes családoknál húsvétkor is kihagyhatatlan: házi mézes

Ha jól végig gondolom, nálunk nemcsak ünnepekkor, de hétköznap is kihagyhatatlan a házi mézes. Tartósítószer, mesterséges anyag mentes, és bármikor uzsonnaként előkapható. Imádják a fiúk enni és ezekkel az egyszerűen kezelhető dekortollakkal díszíteni is. Kis gyöngyökkel kombinálva a festés nagyon hosszú időre leköti őket. Főleg a nagyobbat, akinek a sikerdarabja a síszemüveget viselő angyalka lett ("hogy olyan legyen, mint Apa síeléskor"). Míg a kisebb csak azért díszít, hogy területkijelölés elven az az ő darabja lesz, és így csak ő eheti meg.

Most anyuka is bevetette magát, íme ilyen kedves darabok születtek. Nekem a türkiz-sárga kombi tojás lett a kedvencem.
Sajnos a kép nem a legjobb fényviszonyok között készült, éjjel, csomagolás után, a reggeli elajándékozás előtt erre tellett.

Az első ránézésre furcsa alakú szíveket nem megrágta valami bogár vagy kevés volt az anyag, hanem a reggeli kávésbögre szélére készültek.

Ezt a receptet különösen kedvelem, mert kevesebb benne a méz, így nem ragad annyira, könnyebb vele gyurmázni a gyerekkezeknek és hamarabb be is puhul.

Mézes recept:
75 dkg liszt
25 dkg porcukor (átszitálva)
25 dkg virágméz
2 tojás
1 késhegynyi szódabikarbóna
20 dkg margarin
fűszerek tetszés szerint (én egy fél zacskó mézeskalács fűszerkeveréket teszek bele, az már kellemesen ízes, de nem zavaró a kicsiknek)
A mézet, ha nem kristályos, akkor meleg vízbe állítom egy negyed órára, így jól lehet vele dolgozni, de nem túlmeleg. Ha kristályos, akkor fel kell melegíteni, hogy folyékony legyen.
A száraz hozzávalókat összekeverem, majd belemorzsolom a margarint. Aztán mehet bele a tojás és a méz. Jól összegyúrom, majd mehet a hűtőbe egy éjszakára pihenni. Volt már olyan, hogy kora délután gyúrtam be, és az esti fürdetés után már hozzá is láttam, és így sem volt rosszabb az állaga, mint szokott. Két napot is kibír a hűtőben, ha nincs időtök mind megsütni egyszerre.

Tojásforma: ugyan több helyen lehet kapni, de nem volt időm beszerezni. Készítettem egy sablont kartonból kb. 5 perc alatt. Azt vágtam körbe késsel. Ha nincs otthon papírbolti kartonod, ne ess kétségbe, a becsomagoltan vásárolt férfiingek, ruhák vagy játékok kartonpapírjai is megteszik, tuti van egy a szelektívben.

Érdemes olyan darabokat is készíteni, ahol csináltok sütés előtt egy lyukat a kiszaggatott formában, így fell is lehet akasztani dísznek. Mivel a tészta kel egy kicsit, így nagyobb lyukat kell csinálni, mint gondolnád. Ha összenőtt a lyuk, akkor sincs gond: egy éles szike segíthet, lassú mozdulatokkal kicsit csiszoljátok-kapargassátok meg vele a lyuk szélénél a tésztát.

Jó kreatívkodást!

Recycling karácsonyi képeslapok

Elméletben mindenki szeretné védeni a környezetét. De a gyakorlatban még a szelektív szemétgyűjtést sem bírják sokan megvalósítani otthon, mert egy palackot is lusták vagy nemtörődömök összenyomni a szemétbe hajítás előtt. A majdnem év végi lelki fröccs után evezzünk kellemesebb vizekre. Az apróságoknál kell kezdeni. Így a maradék dekoranyagokat sem szabad kidobni, nagyon klassz, játékos, kreatív formában felhasználhatóak.
Például olyan képeslapoknak, mint az alábbi kettő:

A felhasznált anyagok esetlegessége és ezért a képeslapok eredetisége az, ami izgalmassá teszi ezeket az alkotásokat. De az elkészítési idő rövidsége sem elhanyagolható tény. Ma este még elkészülhettek vele, karácsonyig bőven odaér.
Rövidke szalagokat, ruhaanyag és csipke maradékokat, flittereket, gombokat, gyöngyöket, masnikat keressetek össze, egy színes kartonlap, ragasztó és olló kell hozzá, na meg türelem.
Jó munkát hozzá!

Karácsonyi képeslapok sk

Tavaly karácsonykor nem találtam igazán nekem tetsző képeslapokat. Vagy túl gyáriak voltak, vagy túlontúl drágák. Így év közben beújítottam egy 60 darabos képeslap-boríték készletet az egyik ismert német kávémárka webes boltjából és nekiálltam a recycling képeslap gyártásnak.
Az alaplap és boríték szetten kívül nem kellett hozzá sok minden: tenyérnyi maradék mintás papírok, szalagok, gombok, flitterek, használatból kivont karácsonyi mintás ajándékzacskók, régi, megírt képeslapok, arany filctoll és ragasztó.
Egy kis ízelítő a végeredményből:

A sütikiszúró küldetése

Egyik évben túlvásároltam magam ajándék terén, és megmaradt egy nagy doboz sütemény kiszúró forma. Már nagyon zavart, hogy ide-oda pakolgattam, így inkább bevetettem őket is a karácsonyi díszek sorába.
Egy része a konyha ablakba került dísznek helyes kis masnikkal fellógatva, míg a másik feléből helyre kis vintage hangulatú karácsonyfadíszek születtek.
A cél itt is a recycling volt, új életre keltek a régi képeslapok, mintás papírok, desszertes és teás dobozok képei, apró gombok, szalag maradékok, gyöngyök.
A munka menete elég egyszerű volt. Nem akartam kartonnal vacakolni, így dekorgumira nyomtam a formát, amit az félig ki is vágott (tegyetek alá egy vastagabb lapot, különben kinyírja az asztal lapját), utána igazítottam ollóval. Ez a művelet a forma vágóélének az élességétől is függ, lehet, hogy lesz, akinek többet kell ollóznia. Majd mintát kerestem a díszek hangulatának megfelelően a fehér dekorgumira: vékony aranyos és ezüstös fóliamaradékokat, óarany karácsonyi csomagolópapírt használtam, de volt, amire nyomdáztam.
Az alapnak használt lapot ezután bedíszítettem a forma és a hangulatom alapján. A végleges díszítés után egy-két pillanatragasztó pöttyel belerögzítettem a formába. Majd jöhetett az akasztó. Ez sem könnyű, mert meg kell keresni a forma súlypontját, hogy pl. a dísz ne bukjon túl előre, ha túl hátra ragasztanánk az akasztónak szánt szalagot.
És ez a végeredmény:

 Optikailag a formák mélysége nagyon sokat dob a díszeken, izgalmas látvány a fények játéka, hogy visszatükröződnek a minták, színek a belső oldalon.

Két gyerekszobai kép nemcsak gyerekeknek

Addig izgatta a fantáziámat ez a két félbemaradt kép, míg sikerült időt szorítani a befejezésre egyik éjjel. A két kép egymás inverzei, a hátterek színvilágai kiegészítik egymást. Helyét keresi egy gyerekszoba falára.

A két kép egyforma méretű falapra készült, textilből, ragasztással és varrással. Mérete: 12,5 x 12,5 cm. Jelenleg akasztható csak, de kérésre asztali állóvá tudom varázsolni. Részletesebb, közelibb képeken:

Szülinap bekeretezve

Ez az utolsó  kép az őszi hullámból, ami elkészült. Sajnos három kép is félbemaradt, technikai akadályok léptek fel, hiányzik az idő a befejezéshez :)
Szülinapos ajándéknak készült, sok-sok virág öleli körbe Heltai Jenő idézetét (a Belga együttes egyik dalában is szerepel): Akit az Istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek.

A kép mérete: kb. 15 x 11 cm, akasztós és asztalra állítható változatban is. Természetesen jár hozzá egy kis ajándékkártya is.
És a recycling: a sárga zsinór a kereten egy ajándéktáska füle volt, a kis szívecske pedig egy tönkrement karkötőről való. Remélem valakinek nagy boldogságot hoz majd.

Egy otthon macska nélkül ...

Ismét egy újabb kép kerül terítékre, de akik unják, megnyugodhatnak. Már készülnek a karácsonyi díszek, hamarosan azokat is fotózom. De addig is nézzétek meg ezt a jó hangulatú, napindítónak is kiváló képet. Macska- és állatbolondoknak kötelező egy ilyen darab. Én már tudom is, ki lesz az új gazdája, ha egyszer sikerül eljuttatnom hozzá. Oldalán díszített fa keretben pöttyös, csíkos, színes cicák kelletik magukat.

És íme a részletek: a kép idézete "a home without a cat is just a house" szabados változatában Mark Twain után került be a táblaképek világába. Az eredeti így hangzik: A home without a cat - and a well-fed, well-petted and properly revered cat - may be a perfect home, perhaps, but how can it prove title? (magyarul: Egy otthon macska nélkül, mégpedig egy jól táplált, elkényeztetett és kellően nagyra becsült macska nélkül, lehet talán tökéletes otthon - de mi bizonyítja, hogy valóban az?)
Mérete: 17 x 11 cm; akasztós és asztalra is állítható; készült hozzá egy kicsiny, egyedi ajándékkártya is.

Hogy recycling lelkűeket is megnyugtassam - beleértve magamat is - az ajándékkártyán található kép a kedvenc fehér kardigánom cetlije volt, amit sajnáltam annak idején kidobni, és ezzel bekerült a kincsesfiók mélyére. Az őszi rendrakáskor találtam meg és lelt is jó helyet némi esztétikai tuning után.